Adam Zamoyski: Chopin - Der Poet am Piano

Ahogy már többször írtam, egyre jobban szeretem az életrajzokat, idén még nem sokat olvastam, itt volt már az ideje egy újabbnak, Chopinra esett a választásom. Sosem gondolkoztam rajta, h a híres zeneszerző lengyel vagy francia volt tulajdonképpen, a fejemben kontextustól függően hol lengyel, hol francia.

Apja francia volt, de kamaszkorától Lengyelországban élt és lengyelnek tartotta magát, anyja lengyel volt, ő maga már ott született. Meglepett, h 39 évet élt, de nem volt csodagyerek (de 7 évesen már komponált), tehát karrierje aránylag rövid, termékeny éveinek száma, aránylag kicsi volt. Nem értek a zenéhez, pláne a komolyzenéhez, így engem itt is inkább az ember érdekelt volna, persze kapunk belőle ízelítőt, de nagyon sok az elején a tömény zenei rész, amiből magamfajta laikusok nem sokat értenek, de persze ez is jogos, hisz Chopin életét a zene tette ki, nehéz lenne életrajzot írni róla nélküle. Ez aztán jobb lett, szerintem idővel eltolódott a zeneszerző emberi oldala felé, ami nekenk nagyon tetszett, ahogy a linearitás is, ami egy életrajznál számomra fontos.
20 éves korától nem élt Lengyelországban, rövid ideig Bécsben, de főleg Párizsban élt és alkotott. Jól neveltsége és megnyerő modora sok előkelő párizsi tanítvánnyal ajándékozta meg, de hivatásos zenészeket is tanított és néhány év után jött a siker és az elismertség is. Francia ősei ellenére Chopin sosem tekintette magát franciának, beállítottsága lengyel volt, leveleiből és viselkedéséből is az derült ki, h idegennek érezte magát egy idegen országban, franciául sem beszélt igazán jól, akadozva, erős lengyel akcentussal, nem ismerte a francia helyesírást sem. Gyerekkorától kezdve nagyon beteges volt, már 1835-ben halálhírét keltették, ezután még 14 évig élt. Meglepett, h Liszttel való barátsága szinte az egész életét végigkísérte, Chopin több darabját is neki ajánlotta (az is érdekes, h ma Varsó és Budapest nemzetközi repülőterei a két kortárs zeneszerző és jóbarát nevét viselik).
Több szerencsétlen, reménytelen szerelem után érkezett meg az életébe George Sand, a kétgyerekes, szabadszellemű, határozott és nála idősebb írónő, akivel 8 évig éltek se vele, se nélküle, furcsa kapcsolatban. Sand sokat ápolta, gondoskodott a beteges Chopinról, idővel, szinte mint gyermekét szerette. A zeneszerző géniusz sokat szenvedett a tuberkolózistól, amibe végül bele is halt, mikor haldoklott, hercegnők, grófnők és márkinők adták egymásnak a kilincset, a város összes előkelő hölgye kötelességének érezte, h meglátogassa, gondoskodjon róla. Holttestét Párizsban temették el, de szívét hazaküldték Lengyelországba, Chopin kívánsága szerint. Egy alkohollal töltött kristályurnában pihen a varsói Szent Kereszt-templomban. Emléktábláján Máté evangéliumából olvasható idézet: "Mert ahol az ember kincse van, ott a szíve is."
Összességében tetszett az életrajz, amiből tényleg megismerhetjük az érzékeny, a mindennapi élet kihívásainak alig-alig megfelelni tudó férfit, aki viszont zenei géniuszával az egész világot elkápráztatta és elkápráztatja, mind a mai napig. Rengteg levélrészlet, történelmi kitekintés, sok-sok apró részlet teszik a könyvet teljsesé és élvezetessé.