Két nővér története, Anna, akinek van egy kislánya az olasz barátjával, Matteoval, ők üzemeltetik a lányok nagyanyjának egykori fagyizóját Brightonban és nagyon menő kreációik vannak. Ennek ellenére Matteonak hiányzik a ködös, esős Angliában Olaszország, így az Amalfi-partra költöznek és Sorrentoban átvesznek egy kis fagyizót.
A másik lány a 26 éves, fotós, Imogen, aki legszívesebben úton van és a legegzotikusabb tájakon fotóz, aminek a szörfoktató barátja, Finn, aki Brightonban dolgozik nem annyira örül. Bár szeretik egymást, de Imogen számára egyértelmű, h neki kell a szabadság és sokkal inákbb azt és az utazgatást választaná.
Végig mindeki fölött ott van Viviann a nagymama árnyéka, rengetegszer emlegetik, a könyv végén láttam, h ennek elvileg van egy első része, előzménye, amiben gondolom Viviann is főszerepet kapott, erről nem is tudtam, de nem hiszem, h az bármin is változtatott volna. Leginkább az volt az egésszel a bajom, h semmi koncepció, alig valami cselekmény, garmadával teljesen felesleges párbeszédek, amik egyáltalán nem viszik előre – a nem nagyon létező – történetet. Még csak azt sem használta ki, h Brightonban és Sorrentoban játszódik, legalább a csodás helyszínekből többet is ki lehetett volna hozni szerintem. Ráadásul a vége felé még sokszor nagyon szirupos és csöpögő is lett, abszolút nem tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése