2018. december 10., hétfő

J. Vellguth: Die schönste Zeit des Jahres

Nyilván Sarah Morgan se egy Goethe vagy egy Thomas Mann, de Vellguth-hoz képest, majdnem;). Párhuzamosan olvasva a Puffin trilógia első részét és ezt, ez nagyon feltűnő volt.


Egy hihetetlenül gyenge karácsonyi történet, amit a német szerző – némileg érthetetlen és indokolatlan módon – Amerikába helyezett, de erről időnként elfeledkezett. Zoe New Yorkban él, de se az nem derül ki, mit csinál ott, se az, miért van annyira ki karácsony előtt, mindenesetre nem sok kedve van az egészhez. Mikor hazamegy, még inkább elmegy a kedve, áll a bál otthon és úgy tűnik, idén náluk elmarad a karácsony. Ezt viszont nem hagyja Danny, a szomszéd srác, aki gyengéd érzelmeket táplál(t) Zoe iránt és egy s.k. adventi naptárral akarja meghozni a lány kedvét az ünnephez. Ennek keretében aztán sütit sütnek, karácsonyi dalokat énekelnek, karácsonyfát vesznek és nem csak ripsz-ropsz hangulatba kerülnek, hanem még megoldják a lány szüleinek házassági válságát és a családi konfliktusokat is, nyilván, na meg a saját problémáikat is.
Tele van klisékkel, bugyutábbnál bugyutább és semmitmondóbb párbeszédekkel, a szereplők kidolgozatlanok, homályban maradnak, nagyon gyenge történet, a legjobb az egészben még a borító;).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése