Ide menekül Emily, aki épp elvesztette a munkáját, a pasija szakított vele, ráadásul meghalt a féltestvére, a hoollywoodi sztárocska, Lana, akivel bár évek óta nem voltak kapcsolatban, de mégis őt nevezte meg 6 éves lánya gyámjának. Emily viszont nem akar gyereket, úgy érzi, a legkevésbé sem alkalmas a feladatra, de ő az egyetlen rokona a kislánynak, akit a paparazzik üldöznek. Így kerülnek a szigetre, ahol Brittany, Emily barátnője a nagymamájától egy cottage-t örökölt, ahol a lányok, a 3. barátnő Sylarral kiegészülve sok nyarat töltöttek. Emilynek egy csomó „próbát” kell teljesítenie, nem csak „anyaként” kell helytállnia, hanem a vízzel is meg kell birkóznia, amitől nagyon fél és ami logikus módon körbe veszi a szigetet. Leginkább azonban a saját démonait kell leküzdenie, hogy közel tudja engedni magához a kislányt és nyitott legyen arra, h szeressék. Mert persze lépten-nyomon felbukkan az életében Ryan, a jóképű üzletember, aki bár nem a tartós kapcsolatok híve, pláne nem a gyerekeké, mégis úgy tűnik Emily kedvéért mindkét elvét felülvizsgálná.
Így a 4. könyvet olvasva Morgantől nem tudom nem észrevenni, h nála is aztán mindenki gyönyörű, őrjítően jóképű, Barbie baba ill. Adonisz testtel, na meg komoly múlttal, karrierrel, ami azért időnként megmosolyogtató, de – legalábbis nekem – nem zavaró vagy idegesítő valamiért. A párbeszédek ülnek, sokszor kimondottan viccesek, pattognak a szikrák a szereplők között és az egésznek van egy sodrása, még úgy is, h persze sokszor kiszámítható.
Ahogy sejtettem, a 2. és 3. rész a másik két barátnő szerelmi története lesz, kíváncsian várom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése