Észak-Koreában vagyunk, a világ egyik legzártabb és legtitokzatosabb országában, már csak azért is érdekelt a történet, mert nagyon keveset tudhatunk erről a helyről. Jun Do egy árvaházban nevelkedik, de ő nem árva, apja az árvaház vezetője, anyját nem ismerte, mert évekkel ezelőtt elvitték/hurcolták Pjenjanba, a fővárosba. Az árvákból lesznek a katonák és bár Jun Do nem az, de mivel az árvaházban nőtt fel, az állam akként kezeli, azt tesznek vele, amit akarnak. Először emberrabló lesz, majd jutalmul angolul tanulhat, ezt a tudást hasznosíthatja a következő megbízatásánál, egy halászhajóra kerül és a tengeren kell lehallgatnia a többi hajót. Itt aztán van kalamajka bőven, a mellkasára tetoválják Sun Moon, az ország körülrajongott színésznőjének képét, megharapja egy cápa, majd jutalmul bekerül egy Texasba tartó delegációba. Az amerikai kiruccanás viszont nem sül el túl jól és hősünk gyorsan egy munkatáborba találja magát. Ez az első rész is már összetett, nehéz olvasmány volt, ami egy kicsit zavart az elején, h sok mindent csak odavet, de meg sem kísérli a magyarázatot, szóval vagy teljesen naprakész az ember Észak-Koreából, vagy még a hosszú könyv mellett utána is olvas a dolgoknak, h mindent megértsen, vagy hagyja az utánaolvasást, de akkor meg nem érti meg teljesen a történetet. Jun Do szimpatikus srác, megvan a magához való esze és a józan esze is és a regény első felében sodródik az árral, ezért kicsit road trip jellege is volt a könyvnek.
A 2. részben már több elbeszélő van és egy olyan fordulat, amit ép ésszel nehéz megérteni és felfogni: Jun Do hirtelen átveszi a rettegett, véreskezű Ga parancsnok szerepét/helyét/életét és ezáltal a mellkasára tetovált Sun Moon férje lesz és a diktátor Kim Dzsongil - vagy ahogy a könyvben általában hívják, kedves vezető, vagy a világ legsármosabb személyisége;) – jobb keze és nagy ellensége. Elképesztő szemfényvesztés, rettegés, nyomor az egyik oldalon, csillogás és luxus a másikon, rengeteg hazugságok, a dolgokat úgy csavarják, ahogy nekik éppen jó, időnként kabaréba és paródiába torkollik a regény. A szerző, bár járt Észak-Koreában, de a regény ennek ellenére sem feltétlenül alapul tényeken, inkább egy burleszkre hajazó fantáziadús kalandregény Amerika mítikus ősellenségéről. Annak ellenére, h időnként brutál, szórakoztató is tudott lenni.
2013-ban Pulizter-díjjal tüntették ki a regényt, 2014-ben magyarul is megjelent Az ellopott élet címmel, ami talán kifejezőbb/pontosabb a németnél (Az árva Jun Do ellopott élete), fura a magyarban, h teljesen szokatlan módon a címlapon nagy betűkkel az angol cím olvasható ( The Orphan Master's Son) és csak egészen miniben alatta a magyar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése