Silja Ukena: Ein Jahr in Paris

Párizs valamiért nem tartozik a kedvenc városaim közé, engem annyira nem fogott meg. Valószínűleg ezért sem került előbb sorra a kedvenc Ein Jahr in…. sorozatom ezen része, ami már jó pár éve megvan.

A 30 éves Silja ezután a „vízválasztó” szülinap után mindent ott hagy: a barátját, a munkáját és az eddigi életét, mert úgy érzi, kell hogy jöjjön még „valami” az életében, ezért Párizsba költözik különösebb tervek és kapcsolatok nélkül. Végül egy lakóközösségben landol, ahol barátokra lel, de pár hét után azért realizálja, h munkára is szüksége lenne. Így lesz eladónő egy elegáns fehérnemű üzletben. Ez kicsit meglepett, mert eddig a sorozat köteteiben, amiket olvastam emlékeim szerint mindenki újságíró vagy egyetemista volt, vagy valami köze volt az íráshoz. Egyébként viszont a felépítése ezúttal is a szokásos: 12 fejezet 12 hónappal. Ezekben ezúttal is átofogó képet kapunk a párizsi életről; a francia konyháról; a párizsi sikkről; a francia nyelv útvesztőiről; a flörtölésről, amit a párizsiak igen magas szinten, amolyan hobbiként űznek; a francia karácsonyról; a franciák – német szemmel nézve furcsa – patriotizmusáról; a bevándorlásról és a bevándorlókról és még sok másról. Végül úgy tűnik, a szerelem is rátalál a szerzőre a francia fővárosban, de pont akkor, amikor a német munkahelyéről is sürgető üzeneteket kap, a hogyan továbbot illetően. A vége talányos, nem derült ki számomra, h a francia szerelmet, vagy a megbízható német életet választotta-e. Továbbra is nagyon szeretem ezt a sorozatot, még nem nagyon csalódtam benne, mert – ha nem is ad minden esetben átfogó képet az adott városról, de – az átlagosnál jóval többet tudunk meg.