Miriam Collée: In China essen sie den Mond

Meglepődtem, amikor ennek a régóta a Kindle-ömön várakozó könyvnek a fülszövegét elolvastam, ugyanis ez is az Ein Jahr in… sorozat tematikájára épít, bár nem ahhoz tartozik. A hamburgi házaspár Tobi és Miriam 3 éves kislányukkal Shanghaiba költöznek, ahol a családfő expatként fog dolgozni, vezető beosztásban. Ennek megfelelően házat, kocsit kapnak sofőrrel és élvezhetik az expat lét minden előnyét.

Először úgy érzik, nem a világ másik végén kötöttek ki, hanem inkább a holdon. Megtapasztalják, mit jelent a kínai luxus; a zöld – szín és a természet – hiánya; az elképesztő légszennyezés, aminek következtében a nemdohányzók tüdeje 5 év Shanghai vagy 2 év Peking után, olyan, mint a dohányosoké; hogyan „hirdetik” a kínai szülők állítólag jól szituált, képzett és sikeres gyerekeiket és még sok-sok kínai sajátosságot.

„Az utazás Kínában egy relatív új jelenség és egy fontos státusz szimbólum; aki megengedheti magának, büszkélkedik vele. Ennek a következménye, hogy a kínaiak számára a „nyaralás” szó mindenekelőtt egyet jelent: mutogatható fotók hektikus, fárasztó és eszméletlen drága beszerző körútját.”

Az életüket takarítónő, babysitter, kínai tanár könnyíti meg, ez sokszor mégis inkább nehézségnek tűnik a „szabadidős stressz”, vagyis a jóga, a kávézgatás a többi expat feleségegel és a masszázs közepette. Olyan helyekre (bárokba, éttermekbe) járnak, amik a világon bárhol lehetnének; egymás között maradnak (persze ennek több oka van, sokszor nem saját döntés) és olyanokkal barátkoznak, akikkel Németországban biztosan nem; az adott ország lakóit előszeretettel titulálják butának, fejletlennek, aranyosnak stb. Az első év vége felé rájönnek, h ennyi idő után a Kína képük sokkal árnyaltabbá vált, mint amikor a német sajtóból tájékozódva felkerekedtek, pontosan „tudva” mindent erről a hatalmas országról és lakóiról, mert olyan egyszerű több ezer km-ről megítélni egy országot és annak lakóit, de egészen más megismerni őket, az életüket, a történelmüket és a történetüket, valamint a véleményüket. Hosszú évek óta dolgozom Magyarországon élő expat családokkal, így jól ismerem ezt az itthoni közeget, így különösen érdekesnek találtam a könyvet és főleg azt, h mennyi hasonlóságot találtam, függetlenül attól, h Kínában vagy Magyarországon élő németekről van szó (kb. az összes fent említett expat dolog így van itt is) .