Ismét megállapítottam, h hihetetlen mennyit változik az ember ízlése pár év alatt, h igenis az a sok-sok könyv alakít, formál, észrevétlenül, aztán nagyon is észrevehetően. Az, ami néhány éve még kimondottan szórakoztatott, most gyakran idegesített, irritált.
A sztori dióhéjban: karácsonykor egy csomó rab szabadul a dutyiból és egy nagyobb csapat volt börtönőrük háza felé veszi az irányt, h a pincében tárolt értékes tőrt megszerezzék. A lakó, a börtönőr unokahúga, Tonie mit sem sejtve engedi be az egyiküket, az ex zsaru Barettet, azt hiszi, h a karácsonyra „rendelt” pasi az. Aztán nem csak az álruhás börtöntöltelékek sora érkezik meg, hanem a lány nem kevésbé veszélyes családja: anyja, nővére, annak 3 gyereke, majd az apák is. Rajtuk kívül felbukkan egy álruhába bújt, perverz szenátor, flúgos szomszédok, szellemek stb. Persze a vége happy end a köbön, igazi népmese: a jó elnyeri jutalmát, a rosszak büntetésüket, blablabla…
A történet meglehetősen turbulens és igen fárasztó:S. Szenvedtem vele, csalódás volt, nem is kicsi.
Fable nem bír egy mondatot normálisan leírni: annyira poénos akar lenni, de mégis nálam abszolút az ellenkezőjét érte el, ez a – számomra – rendkívül erőltetetten jópofa nyelvezet volt az, ami borzasztóan idegesített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése