Paul Auster: Mr. Vertigo

Paul Auster 1994-ben írt - magyarul is azonos címmel megjelent – regénye az idei várólistámon és az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is fent van. Nem mondhatom, h a kedvencem lett, de kimondottan tetszett, a maga egyedi hangvételével és kalandos cselekményével.

A regény tulajdonképpen a 9 éves Walt élettörténete, akit magához vesz egy magyar zsidó, ezzel megszabadítva sanyarú sorsától. A kisfiú kezdetben nem tudja értékelni ezt a tettet, de idővel rájön, h a Mester, aki meg akarja tanítani „repülni”, az indián Sioux mama és a fekete Aesop az igazi családja lesz. A kis Waltból idővel Walt, a csodagyerek lesz, aki egészen magas szinten űzi a levitációt (ez egy olyan folyamat, ami során valaki a gravitációt legyőzve stabilan lebeg a levegőben), sikeresen túrnézik, de a Ku-Klux-Klan, egy már-már elfeledett nagybácsi és a kamaszkor közbeszólnak és örökre megváltoztatják a fiú sorsát. Miután a mellette mindig kitartó Mestert is elveszti, a bosszú hajtja előre, a maffiánál köt ki és ott csinál „karriert”, majd megnyitja saját dekadens éjszakai bárját, a Mr. Vertigot. Teljesen elveszti a realitás érzékét és megpróbál istent játszani, ennek következményeként éveket húz le a seregben, majd a háború után normális életet kezd, megnősül és rájön, h az élet apró örömei, a normális hétköznapok és emberek teszik boldoggá. A történet végén bezárul a kör, amikor egy gyerekkori régi ismerőssel sorsuk újra keresztezi egymást. Egy rendkívül turbulens, sokszor meglepő fordulatokkal tarkított, pörgős történet, tele meghökkentő szereplőkkel és helyzetekkel, szinte üresjárat nélkül olvastatja magát.