Vera Hohleiter: Schlaflos in Seoul: Korea für ein Jahr

Nem mondhatom, h különösebben érdekelne Korea, ez mégis tetszett. Nálam az ilyen jellegű könyveknél mindig döntő, h a szerző mennyire szimpatikus, mert bár a könyv nem róla szól, de mégis többnyire a saját benyomásairól, élményeiről, tapasztalatairól ír, amik róla is sokat elárulnak. Ezúttal megkedveltem a szerzőt, ezáltal a könyv is tetszett.

A német Vera, aki sok országban járt/élt már, koreai barátját, Joe-t követi az országba, de nem élhetnek együtt, a fiú a családjánál, ő albérletben lakik és az egyetemen koreaiul tanul. Szerintem remekül megtalálta az egyensúlyt az ő saját története és Dél-Korea „európai szemmel” való bemutatás között. Persze, ahogy az már általában lenni szokott, a szokásos német „kritikus szemüvegen” keresztül lát sok mindent, de ez most nem nyomta rá a bélyegét számomra az egészre. Nagyon sok mindenről van szó: ételekről, öltözködésről, családról, szerelemről, a nyelvről, tv műsorokról, a koreaiak munkamoráljáról, európai utazgatásaikról és pl. arról, h ezek az alkalmak inkább shopping túrák, mint kulturális utazások, Európába is csak koreai ételeket esznek, koreai panziókban élnek (és pont Budapestet is említi, h ott is van ilyen, soha nem hallottam még erről). Mindeközben Vera több-kevesebb sikerrel nyelvet tanul; próbál munkát találni, ami egyáltalán nem könnyű; nyelveket tanít; igyekszik beilleszkedni és megtalálni a helyét. Számomra ez egy igazán izgalmas „bezető” volt Dél-Koreába, sokszor meghökkentett és sokkolt, tetszett. Mikor ezt a bejegyzést írtam, azt olvastam, h amikor ez a könyv megjelent németül, egy koreai diák bizonyos részeket lefordított (nem feltétlenül helyesen) koreaira, amiből botrány keveredett és a továbbra is Szöulban élő Verának szinte bujkálnia kellett a „népharag” miatt. 2009-ben jelent meg a könyv, érdekelt, h hol él most Vera és mi lett Joe-val. Instán találtam rá, ahol azt írja magától, h német író Svájcban és ha jól „nyomoztam”;), akkor összeházasodtak Joe-val.