Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg

A főszereplők ugyanazok, a 4 nyugdíjas „nyomozó”, az első részben megismert rendőrpáros, Chris és Donna is fel-feltűnik, de már nem jut nekik olyan nagy szerep, ugyanis itt már nagyobba megy a játék.

Elizabeth volt férje, a szintén ügynök Douglas bukkan fel a nyugdíjasotthonban, itt akarja meghúzni magát, miután egy MI5-os akció után 20 millió értékű gyémántokat szerzett, mintegy bebiztosítva a nyugdíjas éveit. A védelme viszont kemény dió, olyannyira h pár nap múlva már nem csak a volt férj, hanem néhány másik ember is halott és Elizabeth újra nyomoz. Valóban meghalt volna Douglas, vagy csak megrendezte a halálát? Hol vannak a gyémántok? Ki kiveri a kártyákat? Nyugdíjasaink ismét bevetik magukat, bár időnként csetlenek-botlanak is, de végül egymást segítve sikerül felderíteniük a fondorlatos bűntények sorozatát. Szerintem ritka, h valaminek a 2. része jobban sikerül az elsőnél, de itt határozottan ez volt az érzésem. Ami tetszett az első részben - a szerethető szereplők, a helyzetkomikum, a szórakoztató párbeszédek - az itt is megvan. Ebben a részben viszont sokkal jobban tud a történet fő szálára koncentrálni az író és bár itt is van egy-egy vadhajtás, de a végén ezeket „egybe tudja dolgozni”. A cselekmény végig követhető maradt, nem akart túl sokat, de szerintem ez kimondottan jót tett a könyvnek. A cím is telitalálat, mert bár volt a regénynek egy pontja, amikor úgy éreztem, túl sokat árul el, de tévedtem és a végén még a címadás miértjére is fény derül.