2014. augusztus 12., kedd

Steiner Kristóf: Lélekbonbon

Anno, amikor napi szinten lehetett Steiner Kristófról hallani, olvasni, sem követtem az életét, amióta nem tévézik, még kevésbé. Nem is tudtam róla semmit, csak időnként szembe jött 1-1 könyve. Eleinte nem különösebben érdekeltek, de aztán kíváncsi lettem és láttam, h például a Lélekbonbon elég jó kritikákat kapott, így belevágtam.


Hosszabb-rövidebb történetek alkotják a könyvet, ezeknek magját - emlékeket, gondolatokat - éveken át cetlikre írta, majd egyszer végre rendezte és kibővítette, kiszínezte őket – ebből született a könyv.
A kötet 72 történetet tartalmaz, azért ennyit, mert a 72 a kabbala szerint mágikus szám. És hogy miért fontos a kabbala? Hát mert Kristóf kabbalista, de nem ennyire egyszerű a dolog, mert buddhista nevelést kapott és zsidó családba házasodott be, ja és egyébként – bár szerintem ez az, amit vele kapcsolatban mindenki tud - még meleg is.
Meglepően őszintén ír ezekről a dolgokról, kicsit az egykori fene nagy sztárságáról, kapcsolatairól, bulimiájáról, alkohol- és gyógyszer problémáiról az anyja halála után. Ebben a szituációban ismerte meg a kabbalát, egy kicsit az örök idol, Madonna révén. A könyv alapján azt gondolom, nagyon komoly változáson ment át, vagy egyszerűen csak felnőtt, engem meggyőzött arról, amit magáról írt:
…vándorló lélek, aki végigjárta az emberi vágyak három lépcsőfokát: először csupán anyagi javakra vágyott, majd hírnévre és elismerésre, manapság pedig leginkább a lelki fejlődés vezérli.
Persze azért azt hozzá kell tennem, h nem minden gondolatával tudok azonosulni, nekem időnként túl sok és irreális, amit ír, más világban élünk, ez biztos, de végülis pont ilyesmit izgalmas olvasni, ilyesmivel konfrontálódni időnként, ami távol áll az embertől.
Jónak találtam még londoni- és izraeli történeteit is, ez utóbbiak sajnos ismét egészen akutálisak ezekben a napokban. Érdekes olyasvalaki véleményét, benyomását olvasni az eseményekről, aki ebben él már évek óta.
A könyv végén helyet kapott még 5 beszélgetése világhírű színészekkel, nekem ezek valahogy nem illettek az aránylag személyes történetek közé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése