2014. augusztus 7., csütörtök

Lars Simon: Elchscheiße

A borító – és színei – láttán rögtön egyértelmű volt számomra, h ez a könyv Svédországgal foglalkozik valamilyen módon és a cím (Jávorszarvasszar) ezt csak még egyértelműbbé tette;).


A történet Németországból indul, ahol Torsten hirtelen egy 40 hektáros, 250 000 eurót érő tanyát örököl Svédországban egy sosem hallott rokonától. Ebben jó lehetőséget lát, h végre változtasson az életén és a svéd vidékre költözzön. Régóta tervezgeti, h könyvet ír a midlife crisisben szenvedő férfiaknak. Barátnője egyik elhatározásában sem támogatja túlságosan, majd lelép Torsten legjobb barátjával, akiről kiderül, h korántsem pszihiáter, hanem körözött csaló. Már itt kezdett nekem kicsit sok lenni, de még vártam a csodát;).
A férfi felmond, vesz egy VW buszt és nekivág a az új életnek. Közben mind a kocsival, mind a stopposként felvett útitársával meggyűlik a baja, mire végre odaér Gödelstoprba kiderül, h elcsélrte a táskáját, se pénz, se laptop, se telefon, se papírok…Ráaádul a falucska és lakói is kissé kevésbé idiliek, mint képzelte, h a tanyáról már ne is beszéljünk. Az aprócska település összes lakójának valamiért az a fixa idája, h megveszi a látszólag eléggé semmitmondó tanyát, de azt foggal körömmel védi egy öreg norvég és mikor Torsten apja és egy német tank is előkerül, már menthetetlen a dolog…
Igazából naiv módon, én valami reálisabbat vártam, de ez…túl sok akció, túl sok minden, túl életszerűtlen, túlságosan karikíroz –persze történhetnek ilyen dolgok, de mindez együtt már túl sok- ezáltal hihetetlenné vált számomra és eléggé elment tőle a kedvem.
A szerző évekig dolgozott marketingvezetőként egy IT cégnél, majd 6 évet töltött a családjával Svédországban, szóval a tapasztalata éppen megvan a könyv megírásához, csak kár, h egy ilyen – szerintem rosszul sikerült – vígjátékot írt, ami nem az olvasók rekeszizmait, hanem inkább az idegeit teszi próbára:S.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése