Rögtön azzal kezdünk, h franciaországi túrázásuk alkalmával egy sziklahasadékba esnek, mindketten megsérülnek, ráadásul úgy tűnik, Franck elvesztette az eszméletét. Billie nagyon aggódik érte és minden erejével azon van, h ébren maradjon, ezért aztán elkezdi mesélni kettőjük történetét. Az iskolában mindketten kivülálló különcök voltak, a lány egy lakókocsi telepen nevelkedett, anyja elhagyta még csecsemőkorában, mostohaanyja és mostohatestvérei miatt szörnyű élete volt. Franck bár jó családból származik, de homoszexualitása miatt állandó harcban állt az apjával. Egy iskolai darab kapcsán kerültek kapcsolatba és lettek jóba, de aztán Billie megbukott, Francknak internátusba kellett mennie, sorscsapások követték egymást az életükben. Az epizódok, amiket a mesélő Billie elénk tár az életéből, a maga nyers, egyszerű, de nagyon szerethető stílusában, helyenknét sokkolók: prosti lett belőle, h nyugalmat és ennivalót szerezzen magának, azért várta a 18. szülinapját, mert attól kezdve lazábban lophatott, nem kellett attól tartania, h az apját értesítik róla…
Párizsban újra egymásra talál a két barát és a lány élete végre igazi pozitív fordulatot vesz, megtalálja azt, amit szívesen csinál és amiben nagyon jó, jön is a hírnév és a siker.
A vége igazi happy end, de elég meglepő módon, na de, ahogy Billie egyszer fogalmazott: a szeretetnek nincs köze az anatómiakönyvhöz.
Nehezen indult be a történet, de aztán jó lett. Gavalda megmutatja, h nem szabad feladni az embernek az életét és saját magát, akkor sem, ha időnként a hajánál fogva kell kihúznia magát a nehéz helyzetekből. Persze mindez még könnyebb, ha van az embernek egy olyan barátja mint Billie vagy Franck, akiket a végére igazán megszeret az olvasó. A cím (kb. Csak aki le-/elesik tanul meg repülni) tökéletes összhangban áll a tartalommal. Ez sem a legjobb műve az írónőnek, de mégis érdemes elolvasni.
A németül 2014-ben megjelent regény magyarul még nem olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése