Rachel bírósági tudósító és emberemlékezet óta együtt van Rhysszal, az esküvőjükre készülnek, mikor a nő meggondolja magát, mert az egész nagyobb nyűg, mint öröm, túlságosan is a megszokás irányít és nem tudná megmondani, miért is akar(na) hozzá menni.
Miután különválnak, újra találkozik egykori egyetemista cimbijével, a szívtipró Bennel, akivel elválaszthatatlanul jó barátok voltak, de csak plátói értelemben, mert ott volt Rhys. 10 éve nem találkoztak, a pasi már nős, a felesége meg maga a tökély.
Párhuzamosan futnak a jelen és a múlt eseményei, betekintünk Ben és Rachel barátságába, majd abba, mi is történt közöttük pontosan. Egyértelmű, h nagyon kedvelték és kedvelik egymást, h illenek egymáshoz, de anno ott volt Rhys, most itt van Olivia, mindig egy szerelmi háromszögben vannak, de az, aki kapcsolatban van épp, nem boldog. A vége bár minden fronton happy end, de ennek tudtam örülni, mert nagyon szerethetőek a szereplők és egy nagyon szép történet volt.
Nagyon tetszett, h nem csak egy szimpla szerelmi történet, hanem bonyolódik munkahelyi dolgokkal, barátokkal és bár humorosan ír, nem csúszik át pongyolába. Ezen kívül talán az apró részletek, vagy a szereplők remek bemutatása miatt, minden oldala reálisnak tűnt, nem éreztem benne túlzást, meg „mesebeli” elemeket. Szóval egy igazán kellemes, igényes, érzelmes olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése