2014. november 19., szerda

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán

Sejtettem, h elég lesz csak az első részt a várólistámra tenni, Jókai el fogja intézni, h rögtön elolvassam a folytatást is, így is lett;).


Jó néhány évet ugrunk a történetben, Zoltán immáron nagyobbacska gyermek, aki nagy szeretetben nevelkedik Szentirmayéknál, azok gyermekei is testvérükként szeretik. Ám az ármánykodásoknak nincs vége, Kárpáthy Abellino továbbra is meg akarja szerezni a mesés vagyont és ebben lelkes segítői is akadnak. Az intrikálás olyan jól sikerül, h Rudolf ennek hatására másra bízza a kiváló gyermek gyámságát, amibe megszakad nem csak neki, a családjának is a szíve. Zoltán ezután Pestre megy, ott Wesselényi mellett segédkezik a dunai árvíznél, egykori és jelenlegi gyámja levelezéséből ismerjük meg külföldi kalandjait: 14 évesen doktori címet szerez Németországban, majd megjárja Olasz- és Franciaországot, Angliát, mindenhol sokat tanul, fejlődik. A cím ellenére nem egyértelműen ő a főszereplő, hisz sok szereplős regényről van szó, de kétségtelenül az személye és birtokai mozgatják az eseményeket. Jókai borzasztóan idealizálja az alakját, szerintem túlságosan is, minden fronton tökéletes fiatalember cseperedik belőle. Talán pont ezért sem lehet másként, h bár lemond mindenéről, de mégis végül jogos tulajdona visszakerül hozzá és ráadásként még annak a lánynak a kezét is elnyeri, akiről gyerekkora óta álmodozott. Ez kicsit meg is lepett, mert a szerelmeseknek általában bonyodalmakat és akadályokat kell legyőzniük, itt erről szó sem volt.
A stílusa remek, nagyon szépen ír, de nagyon terjengősen is, hosszan ír le mindent, amit én – sajnos – nem nagyon szeretek, nagyon ezt vettem észre magamon, h nem bírom a „mellébeszélést”, szerintem a kortárs, szórakoztató irodalom hatása ez, az szoktatott le a hosszú, lírai leírásokról.
Bár tetszett, de valahogy annyira nem ragadott magával ez a 2. rész, voltak benne izgalmas részek, de alapvetően elég vontatott és szerteágazó.


Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán Jókai legkedvesebb könyvei voltak, 1854-ben ill. 1855-ben ben jelentek meg először a Pesti Napló tárcarovatában.
1966-ban, ugyanabban az évben filmesítették meg mindkét részt és 2012-ben mindkét film bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése