Az 1956-os októberi forradalom leverése után jön a megtorlás, többek között a fiatalokat keresik, így szülei – nem alaptalanul - félnek attól, h fiúkat, Horváth Bélát is. Ezért döntenek úgy, h gyermekeik jövője érdekében elhagyják az országot, Amerikába mennek, az apa, Horváth Károly rég nem látott bátyjához, Mihályhoz.
Sokat tud, hallott, olvasott az ember a forradalomról, az azt megelőző és követő itthoni időszakról, de én eddig azokról, akik akkor elhagyták az országot, bővebben nem olvastam, így érdekelt, sok új dolog volt benne számomra. Meglepett például az amerikaiak nagy segítőkészsége a magyar menekültekkel szemben.
Igazából Horváthék sora jól alakul, emigrációjuk különösebb zökkenők nélkül megy végbe. Kezdetben Miska, a báty segít nekik, gyorsan munkát kapnak a szülők, a gyerekek gyorsan és jól tanulnak, ragad rájuk a nyelv és a szokások. Különösen érdekesnek találtam, a generációk közötti különbségeket: a gyerekeket beszippantotta az új világ, a szüleik jobban megküzdöttek a sok újdonsággal, ezzel a más világgal, míg gyermekeik igazi amerikaiakká váltak, ők állampolgárság ide vagy oda, magyarok maradtak. Tetszett az is, ahogy leírta, hogy birkózik egymással a két nyelv – főleg a gyerekeknél- a magyar egyre szegényedett, az angol gazdagodott. Bár megdöbbentő, h bizonyos szempontból mennyire nem volt szükségük az angolra, hisz a második Avenu olyan, mint egy kis Magyarország (valóban Little Hungarynek is nevezték), magyar üzletekkel, sok-sok magyar lakóval, van magyar színház, kocsma – itt is azt látjuk, ami oly sok nációnál megvan ma is, elhagyják a hazájukat, de idegenben is szívesen maradnak honfitársaik körében.
…ha az ember a lényegre egyszerűsíti a dolgot, azt lehet mondani, van rossz disszidálás és jó disszidálás. Károly bátyáméké például jó disszidálás. A gyerekek előtt nagy jövő, mindketten megfelelően keresnek, egyszóval…nincs semmi baj.Horváthék története egy sikertörténet, de pont azért olyan megkapó, mert nem az amerikai álmot testesítik meg, mégis sikertörténet, innen nézve, mert békében és szeretetben, becsületben élhetik az életüket, a gyerekeik pedig igazi lehetőségeket kapnak tehetségük kibontakoztatására, egy nagyon szimpatikus család, akik két lábbal állnak a földön. Az ő sorsuk mellett még sok más disszidensé felvillan, de nem mindenki olyan állhatatos és szerencsés, mint Horváthék. Érdekes látni, kivel mit csinál New York, Amerika, az angol nyelv.
Nem történnek az egyébként elég hosszú regényben nagy dolgok, bizonyos értelemben nem egy letehetetlenül izgalmas könyv, de valahogy mégis az, magával ragad, érdekli az embert ennek az egyszerű, becsületes családnak a sorsa.
A szerző maga is 56-os emigráns, így első kézből tudósít. New Yorkban, majd Londonban, végül Münchenben élt, a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, újságíró, könyve 1967-ben jelent meg először Kanadában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése