Corinna Kohfink: Zitronen zum Frühstück

Jaj, hát… a 40-es Marita részmunkaidőben dolgozik, ideje nagy részében a családját menedzseli. Családját a férje és immáron felnőtt, 20 éves lánya alkotják, akiket nagyon elkényeztetett, mindent ő csinál otthon, a háztartásban, mindent ő intéz, mégsem jó soha semmi. Házassága már rég tönkrement, de beleragadtak mindketten.

Aztán Maritánál burn outot diagnosztizálnak, miközben meghal a nagynénje, az egyetlen ember az életében, aki mindig feltétel nélkül szerette és mellette állt. Nem csak nagy örökséget hagy rá, hanem megbízza azzal is, h utazzon Olaszországba és néhány neki kedves tárgyat jutasson el emberekhez, ill. még különböző kis apró-cseprő dolgokat intézzen el. Marita és Christian házasságában ez az utolsó csepp, de a nő tudja, végleg feladja önmagát, ha nem utazik el, ráadásul az örökség végre anyagi függetlenedést is jelent a férjétől. Új embereket ismer meg, új impulzusok, élmények érik, amik nagyon jót tesznek neki. Közben kezd kikristályosodni a fejében, h mit szeretne, ill. főleg, h mit nem szeretne, méghozzá folytatni a házasságát. Ahogy az már – legalábbis a hasonló regényekben – lenni szokott, máris sorban állnak érte a pasik. Az egyik hódolója, egy olasz férfi, akiről a szerző nem győz áradozni, milyen sármos, micsoda férfi, de ezzel párhuzamosan – már elnézést, de – teljesen ki lett herélve azzal, h egy eszméletlen bugyuta akcentust rákényszerítve beszéltetik, ami valószínűleg nem a szerző sara, de borzasztó volt. Mégsem ez lesz aztán a nagy szerelem, de ahogy a nő élete és kapcsolatai rendeződnek, lassan meglátja azt a férfit is, aki bár már hosszú ideje az orra előtt volt, sokat is segített neki és akiben megtalálja, akit keresett. A vége abszolút csöpögős happy end lett. Nem igazán nyert meg magának sem Marita, sem a története, sok részlete nem volt számomra hihető, ill. sokszor úgy éreztem, mintha valami tanácsadó könyvet hallgatnék, ahol épp lépcsőházi bölcsességeket osztogatnak. Persze azt is el tudom képzelni, ha valaki esetleg hasonló életszituácóban van, akár egy jó pozitív példa, egy kis reménysugár, vagy perspektíva is lehet Marita története.