Michele és Federico barátságáról – is – szól a rövid kis regény, tehát ismét egy férfi szemével láthatjuk a világot, hála a szerzőnek. Kicsit szimbólikusnak is éreztem ezt a barátságot: Federiconak van mersze megvalósítani az álmait, egyszerűen csak felkerekedik és utazgat, hagyja, h az események sodorják magukkal, sorra jó dolgok történnek vele, míg Michele otthon marad, hajtogatja, h majd ő is elindul, majd megírja a könyvét, évek óta ugyanolyan kisstílű nőügyei vannak, semmi sem változik az életében és erre nagyon fájó rádöbbeni, amikor pár év elteltével újra találkozik a két barát. Majd Federico hirtelen halála, nagyon megváltoztatja Michele életét is, végre belevág dolgokba, rájön sok mindenre, bár a barátja meghal, ő hála neki, újjászületik. Eddig egy elgondolkodtató, remek stílusban megírt érzelmes könyv egy férfi barátságról, de a vége már nem tetszett, túl elmélkedő, olyan érzésem kezdett lenni, mintha valami lélekbúvár, vagy párkapcsolati tanácsadó könyvet olvastam volna, ez a világ engem eléggé irritál, itt sem volt ez másként.
Végül komolyabb olvasmány lett belőle, mint amire számítottam, elgondolkodtatásra, számvetésre is késztetett kicsit, ami szép teljesítmény egy regénytől, manapság főleg.
A könyv magyarul Hely a világban címmel jelent meg, ez esetben a német címet (és a borítót is) eredetibbnek, találóbbnak, a tartalomhoz jobban illőnek érzem (Egyszerűen elindulni). Meglepő módon az eredeti cím, egészen más: Un posto nel mondo - Egy hely a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése