Az első fejezetben mindjárt bele is csap a lecsóba a szerző, rosszat sejtettem…máris az 1985-ös Live Aid koncerten vagyunk, ahol a sikerei zömén már túllévő Queen újra lenyűgözi a világot és Freddie Mercury a sztárokkal teletűzdelt jótékonysági koncert kimagasló egyénisége, abszolút sztárja lesz. Ezt a tagadhatatlan tényt ragozza a szerző aztán hosszú oldalakon keresztül…ez nem tetszett. De aztán igen, nagyon! Időrendi sorrendben ismerjük meg a Farroukh Bulsara néven Zanzibáron született Freddie Mercury az életét. Indiában járt internátusba, majd a családjával Londonba mentek. Nagyon érdekes volt lépésről lépésre olvasni a legendás Queen megalakulásáról, arról, hogyan találtak egymásra a tagok, választottak nevet, hogy született meg a címerük, arról, hogy lett a Queen az, ami. Sok-sok apróság, érdekes információ egy egyedülálló bandáról, aminek mind a négy tagja- egyedüliként a zene történetben - egynél több number 1 dalt írt. De persze a középpontban végig az őrülten tehetséges, borzasztóan szeretetéhes és érzékeny, eszméletlenül vad és kicsapongó, egyszeri és megismételhetetlen Freddie Mercury állt, a zseni.
A szerző külön fejezetet szentelt az 1986-os budapesti koncertjüknek és már ezelőtt is többször említette a legendássá vált fellépést, amiről Brian May azt mondta, mind közül ez volt a legfárasztóbb és a legizgalmasabb. Sorra követjük a sikereiket, a nagy slágereik születését, fogadtatását, de a szerzőnek esze ágában sincs szentet csinálni belőlük, lassan kirajzolódik előttünk egy dekadens, hedonista banda a maga minden őrültségével és zsenialitásával együtt, akiknek jutott a kudarcból és a botrányból is.
Nagy- Britanniában ők adták el a legtöbb albumot, vagyis túltettek a Beatlesen is, számtalan sportegyesület választotta himnuszának dalaikat, nincs nagy sportesemény a We are the champions nélkül, számos számuk lett kultikus. De sajnos a sikertörténet vége ismert volt, megkönnyeztem ennek a kivételes művésznek a hattyúdalát most utólag, anno még túl kicsi voltam.
A friss képeket nézegetve elképedtem, főleg Roger Tayloron, h milyen öreg ember lett a banda egykori szépfiúja, Brian Mayt láttam közben itt-ott, így az ő hófehér lobonca nem hatott most annyira sokkolóan, Freddie-t el sem tudom képzelni öregen, neki az volt megírva, h örökre fiatal maradjon, ereje teljében emlékezzünk rá.
Nekem ez a biográfia tetszett legjobban azok közül, amiket olvastam, kronológikus, átfogó, személyes, alapos, néhány ellentmondáson és kisebb időbeli ugráson kívül semmi kifogásom nem volt. Magyarul sajnos nem jelent meg.
Olvasás közben végig ment a youtube, újra hallgattam és néztem mindent és imádtam újra. Hallgassatok Queent, még mindig a legjobbak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése