Az 1919-es tanácsköztársaságtól az 1956-os eseményekig követjük figyelemmel a magyar történelmet, az egykori mészároslegény, a hithű kommunista Sanyi szemével, egy abszurdba hajló regényben, amiben minden egy kicsit más, mint ahogy eddig ismertük.
A Kommunista Monte Cristo fiatal főhőse a 20. század elején belecsöppen a kommunista mozgalomba, és csak élete vége felé kezdi átlátni, mi történik körülötte, de addig nagyon sok mindennek kell történnie. Kun Béla megbízásából Bécsbe megy, Horthy börtönében megkínozzák, majd jön a tisztes polgári élet egy reakciós feleséggel, állás a minisztériumban, ezzel párhuzamosan meg az illegális kommunista mozgalom. Majd jön a gazdasági világválság, a nyilasuralom, a zsidóüldözés, a II. világháború és politikai kalandok sora. Az immáron újra hentesként dolgozó bicsérdista (kb. vegetáriánus) Sanyit idős korára sem kíméli az élet és lassan sziklaszilárd hite is kezd meginogni a kommunizmusban.
Mindezt számomra nagyon szórakoztató módon, szatírikusan írja le az írónő, aki alaposan beleásta magát a kommunizmusba. A regény 2006-os megjelenése után sok kritikát kapott, a téma miatt, h kit érdekel ez, ill. h nem lehet érteni a háttérismeretek hiányában az utalásokat, ezáltal a könyv nem vicces. Nyilván nem értettem minden utalást, de simán lehetett követni és nagyon jókat mosolyogni rajta. Azért nem lehettem egyedül ezzel, mert Szécsi 2009-ben az Európai Unió irodalmi díját nyerte el ezzel a regénnyel.
Nekem nagyon tetszett a Kommunista Monte Cristo, megint azt éreztem, h szerettem a történetet, meg a szereplőket, mert a magaménak éreztem őket, elvégre az írónő a magyar történelem vérzivataros időszakain vezet végig. Ami nekem még Szécsinél kimondottan tetszik, h mesélni szeretne és szórakoztatni, nem „művészieskedni”, nem „lila ködöket” írni. Az ő kortárs irodalma ezért tényleg nekem való, biztos, hogy fogok még olvasni tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése