Eleinte, míg egyetemre jár, állandóan őrlődik, egyrészről tudja, nem hagyhatja abba a tanulmányait, szereti és érdekli is az egyetem, mégis egyfolytában vonza a tenger, az óceán, elvágyódik, szörfözni akar. Egy-egy kaland után jó ugyan a pontosság, a minőség, a kiszámíthatóság, amit megkap otthon, Németországban, de gyorsan rájön, h hiányoznak neki a fontos dolgok, az igazi pillanatok, amiket az utazásai alatt élt át. Szörftanárként dolgozik, el is végez egy képzést és oktató lesz, az egyetem mellett dolgozik, spórol, az utazásaiért él – tetszett, h ebbe is bepillantunk. Az utazásait egyébként nem a luxus jellemzi, sőt…a legolcsóbb helyeken is fontos, h mennyit költ, a legszegényebb országokban fordul meg és a legszegényebb helyiekkel ismerkedik.
Annyira nem tetszett az elején, ami a témát tekintve számomra meglepetés volt, mert alapból szeretem az ilyen könyveket, de nem tetszett a stílusa, alig valamit tudunk meg az országokról és néhány dolog teljesen kiakasztott, pl. amikor oldalakon keresztül ír egy dél-afrikai szkandercsatáról, aztán fél mondatban említi a jó reménység fokát – nem útikönyvet várok, de azért… Aztán mintha egyre jobban belejött volna az írásba is, a gondolatait sokkal összeszedettebben fogalmazza meg, olvasmányosabban írja le.
Miután befejezi az egyetemet, tovább őrlődik, egyrészről most már lenne lehetősége, h utazgasson, de a kötelességtudat kínozza, míg végül az utazás mellett dönt. Nyáron Franciaországban egy szörftábor vezetője, Új-Zélandra is hasonló okból kerül és a keresett pénzből szörfözik az év többi részében. Jönnek a nagy kalandok és a még nagyobb hullámok, sok szörföst ismer meg, sokszor ír magáról a szörfről, engem ez annyira nem kötött le, de emellett van sok vicces, szívmelengető, érdekes epizód, belecsempész egyre többet a helyiekről, az országokról és saját magáról.
Átélni a pillanatot, ahelyett, hogy előkapnád a fényképezőgépet, hogy egy gyenge fotót készíts róla.Meglepően őszintén ír a kábítószeres kalandjairól is, de egy idő után egyre többször jelentkezik az érzés, h csodálatos szörfözni, de hiányzik valami, h haza vágyik, túl messze van mindenkitől, hiányzik neki, h kettesben legyen valakivel. Rájön, h valamikor ez a sokak által irigyelt és vágyott élet, az állandó utazgatás is elveszti a báját, mert ugyanúgy hétköznapivá válik, rutinná, mint minden más és ekkor képes meghozni az újabb nagy döntést és a világjáró kalandok után a hétköznapi élet kalandjaiba veti bele magát.
A könyv felépítése kicsit olyan, mintha minden utazásnak egy blogbejegyzést szentelt volna, az utazások közben idővel lesz egy naplója, gondolom a könyv alapja, mert úgy nézem blog valójában nem volt. Vannak olyan fejezetek, amik nagyon olvasmányosak, de egészen a végéig felbukkannak olyanok is, amiket mintha valaki más írt volna, ezek döcögősek, unalmasak voltak nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése