A könyv első fele inkább csalódás volt, mert az alcímével (Egy sikeres dinasztia története) egyáltalán nincs összhangban, nekem inkább úgy tűnt, a szerző saját szülei szerelmét és saját anyját akarja piedesztálra emelni. Ennek ellenére ez is érdekes volt, olvashatunk a híres márka kezdeteiről, de mégis inkább Aldo Gucci és szerelme, szeretője Bruna története ez sokkal inkább, mint a világmárkáé. Hihetetlen, h még a 70-es években is mennyire más volt a közerkölcs Olaszországban, ami a válást, a házasságon kívüli gyerekeket illeti, ebbe is bepillanást kapunk Patricia történetén keresztül. Meglepő módon, annak ellenére, h az elején az volt az érzésem, isteníti az anyját, nagyon is őszintén írt arról, mennyire kevés figyelmet és szeretetet kapott tőle. Anyja nagyon szenvedett a lány apja nélkül, bár szeretettel ír az édesanyjáról, de már gyerekként jobbnak találta a bentlakásos iskolát, mint hogy az anyjával éljen, miközben az elkísérte a Gucci ház fejét üzleti útjaira. Felnőve Patricia egy igazi álom jetset életbe csöppen, rengeteg utazással, ismert emberekkel, pénzzel, hatalommal, megvan mindene. Mégsem egy rózsaszín sikertörténetről van szó, hisz az időközben nemzetközi márkává, a luxus megfelelőjévé váló Guccinál komoly belső harcok folynak a családon belül, még több hatalomért, még több pénzért. Sikerül is túljárni az idős Aldo Guccinak, Patricia apjának az eszén, így több, mint 80 évesen elveszít mindent és még börtönbe is kerül, ez igazán meglepett. Azért azt hozzá kell tennem, h itt a pontos okot, miért is ítélték el, nem igazán sikerült megértenem, eléggé felületesen és szerintem a kívülálló számára érthetetlenül ír erről. A végére mégis megkedveltem a szerzőt és a szüleit, megismerve hullámvölgyeiket és hegyeiket, összességében tetszett a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése