Edith bár jó, de nem nemesi családból származik, nem hozományvadász, de nagyon érdekelt abban, h Charles, egy fiatal, közepesen vonzó és még kevésbé izgalmas vele nagyjából egykorú Lord elvegye.
Amikor ez megtörténik mégis unatkozik mellette, nem szerelmes és kiderül, h a pasi címe, rangja azért nem elég egy boldog élethez. Gyorsan hozzászokik az új státuszával járó privilégiumokhoz, de másra, többre vágyik, ezért aztán beleugrik egy provokáló kapcsolatba. De Londonból, egy nem túl sikeres színész oldaláról, hirtelen és váratlanul nem is tűnik egykori élete annyira szürkének és unalmasnak, ráadásul a féltékenységét is feltüzelik. Edithnek választania kell a magánélete és a nyilvános élete között, nem lehet mindkettőben sikeres és boldog, se a férjével, se a szeretőjével. Igazán érdekessé ekkor vált számomra a regény, hisz Edith, ballépése után mindent elkövet, h visszakapja a Charlest, na nem csak merő nosztaligából és pénzéhségből, immáron egyéb okai is vannak. Ezzel egy rafinált játszma veszi kezdetét Edith és anyósa között. A regény remekül mutatja be az angol arisztokráciát, a felső tízezret és az ott uralkodó szokásokat, szeszélyeket. A történetet Edith barátja egy fiatal színész meséli, meglehetősen szenvtelen stílusban, ez valahogy mégis nagyon illett az egészhez és kimondottan tetszett. Ahogy összességében az egész regény, egy kicsit döcögősebb, kevésbé izgalmas kezdés után, olvastatta magát.
A szerző Oscar-díjat nyert a Gosford Park forgatókönyvéért és a Downton Abbey-vel az utóbbi évek egyik legsikeresebb sorozata fűződik a nevéhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése