Mindez elég ok arra, h Linn Münchenből azonnal az Államokba repüljön és elfelejtse a katasztrófát. Mindez elég jól sikerül is, egy más világba csöppen, pláne, amikor megismerkedik Dotty – az elhunyt rokon – 5 idős barátjával, akikkel együtt lakott a hamptoni házban, a tengerparton. Linn hamar dilemmába kerül, hisz eredetileg el akarta adni a házat és már a vevő is megvan, de látva az ott lakókat, akik ezer szállal kötődnek a házhoz, amit ő is gyorsan megszeret és ahol hosszú évek után először otthon érzi magát, mégis fájó a döntés. Ráadásul nem is igazi döntés ez, hisz kell a pénz, h kifizesse a milliós örökösödési adót. A dilemmát végül egy történet a történetben oldja meg, egy különös, eltűnt festmény, egy titkos, nagy szerelem, aminek felgombolyításában rögtön két jóképű pasi is Linn segítségére siet.
Valahogy másra számítottam a fülszöveg alapján, szerintem túlságosan is elment az egész a nyomozás irányába, ami minden mást háttérbe szorított. Ennek ellenére persze azért kellett a szerelmi happy end is, ami itt szerintem elég hihetetlen volt. Egész más volt ez a történet, mint az előző két könyve, amit olvastam tőle, ami még nem lenne baj, de pont az hiányzott, ami nekem ott tetszett: a humor, a vicces párbeszédek, a bajor tradíciók és az, h az ember mosolyogva olvassa végig a regényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése