A regény tulajdonképpen Uli naplója, amit Hannesnek írt, h mindenről tudjon, amikor majd felébred, ezért írja le nem túl izgalmas napjait. A huszonéves fiú épp a polgári szolgálatát végzi egy otthonban, itt új embereket ismer és szeret meg, élete új fordulatokat vesz, miközben Hannes vegetál. Uli azonban csodálatra méltó kitartással és konoksággal látogatja barátját, mindent elkövet a gyógyulásáért,amiben hónapok múlva is töretlenül hisz.
Eleinte meglehetősen unalmasnak és monotonnak találtam, ráadásul eléggé érződött – valamennyire végig – hogy egy nő ír egy huszonéves fiú „nevében”, sokszor találtam a stílust hiteltelennek. Ezzel együtt mégis szurkoltam Hannesért, együtt reménykedtem Ulival, meghatott ez a határokat nem ismerő, igaz barátság. A regény erőről, reményről, hűségről és árulásról szól és főleg egy barátságról, amit semmi sem tehet tönkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése