2018. január 6., szombat

Bernadette Calonego: Oh wie schön ist Kanada!

Az elején tetszett a sítlusa, aztán már alig vártam, h vége legyen és olyan nagyon sokat Kanadáról sem sikerült megtudnom sajnos és a szerzőt sem sikerült a szívembe zárnom.


A német újságírónő válása után egy barátnőjéhez érkezik 3 hónapra Kanadába és mivel nem csak az országgal, hanem egy lakójával is szerelembe esik, marad és Vancouverbe költözik. Különböző német újságoknak tudósít és ír cikkeket, de a kapcsolata a kanadai vadonban megismert pasival hamar zátonyra fut a városban. Ennek ellenére marad és próbál beilleszkedni, de ez nem megy igazán könnyen, a németek egyik sajátossága, a direktség miatt, hisz mindent szóvá tesz, kritizál stb. Aztán egy kis faluba költözik és neki is lesz egy kisteherautója, ezáltal tipikus kanadaivá válik, bár pont itt újabb előítéletekbe is ütközik a németekkel szemben (arról lehet megismerni őket, h az ő házaik előtt kerítés van).
Többször is jár a kontines legészakibb részein, az Artkisztnak nevezett Északi-sark körüli területeken, kenuzik, medvék elől bújkál és próbál eligazodni a sok nemzetiségű ország útveszőiben. Itt is nagyon sok ázsiai él, a bevándorlók 60%-a innen érkezik. Bár sok a különbség és azok néha igazán nagyok is, de vannak hasonlóságok is, például, h mindenki egyetemre akar menni, diplomát akar, nincsenek szakemberek, ez manapság már szinte minden fejlett ország problémája. Végül beleszeret egy új-fundlandi pasiba és odaköltözik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése