Alice Munro: Egy jóravaló nő szerelme

Egy, a kritika által nagyra tartott és lelkesen dicsért novelláskötetről van szó, mellyel „ismeretségünk” nem most kezdődött. Jó 1 éve egyszer már belekezdtem, de még az első történeten sem jutottam túl, sőt szerintem az első 10 oldalon sem, hamar kiderült, h most egyáltalán nem ilyesmire vágyom. Nagyon-nagyon ritkán fordul elő velem, h pár oldal után abbahagyok egy könyvet, nem is nagyon emlékszem más ilyen esetre. Azért vettem fel a váróistámra, mert mégis kíváncsi voltam rá, de így nyilvánvaló volt, h kelleni fog az „extra motiváció”, na meg azért is, mert valahogy továbbra sem igazán szeretem a novellákat.


Mind a 8, kötetben szereplő novella nőkről szól, ahogy a kanadai írónő írásai általában is. Női sorsokkal, női problémákkal (pl. abortusz, egyedül álló anyaság, férfi-nő/anya-lánya kapcsolat, generációk kapcsolata) ismerkedhetünk meg, melyekhez kivétel nélkül a gyönyörű kanadai táj biztosítja a kulisszát. Egyik főszereplőnk élete sem lányregény, szinte minden novellában van valami sötét, vagy a jelen ilyen, vagy a titkolnivaló múlt. Történetei nem mesterkéltek vagy szentimentálisak, hanem valósághűek, életszerűek és rövidségük ellenére meglepően sokat mondóak, mélyre hatóak, amelyek akár napokkal később is felbukkantak a fejemben, újabb kérdéseket felvetve. Szinte mindegyikben ott van a sejtetés, a rejtély, a végére nem marad ugyan minden homályban, de marad játéktér a találgatásra, az írónő nem ad minden felvetődő kérdésre egyértelmű választ, a befejezés gyakran nyitott. És bár Alice Munro tagadhatatlanul nagyon szépen ír – nem hiába sorolják a legnagyobb élő írók közé – szereplői mégsem tudtak közel kerülni hozzám, végig megmaradtam külső szemlélőnek, hiányzott belőlük valami, amitől az „ő oldalukra álltam volna”.
A címadó Egy jóravaló nő szerelme c. írásban egy haláltusáját vívó különös asszony és ápolónője életébe pillanthatunk bele, az Óvd az aratókat! c. novellában tipikus anya-lánya kérdéseket, generációk között felmerülő problémákat boncolgat, igen életszerűen, bár a szituáció és az események már kevésbé mindennapiak, a hangulat pedig elég nyomott, ami szinte az összes novelláját jellemezte ebben a kötetben. Az abortusz kérdésével több szempontból konfrontálja az olvasót A változás előtt c. történetben, a befejező Anyám álma címűben pedig egy nő csecsemőkori (!) meglehetősen bizarr emlékeit meséli el egy nőkkel teli családban.
Sajnos megint azt kell mondjam, nem került közelebb hozzám a műfaj, szerintem ezentúl sem fogok szívesebben (és gyakrabban;)) novellákat olvasni.