Kim a 16 évesek átlagos életét éli Németországban, a szülei válásával próbál megbirkózni és 2 évvel idősebb menő barátjával, aki mindig többet akar, mint ő, amikor hitelen feje tetejére áll a világa. Kiderül, h a bébi Kimet elcserélték a kórházban, az igazi szülei bár németek, de Bretagne-ban élnek és a baba, akit ők kaptak – Kim „eddigi szüleinek” lánya - néhány hónaposan meghalt. Az egész élete megkérdőjeleződik, dühös, bizonytalan, érthető módon. Végül úgy dönt, a 6 hetes nyári szünetet a vér szerinti szüleinél tölti Bretagne-ban, h megismerje őket és kicsit időt nyerjen pl. a barátjával szemben is.
Szívszorító olvasni a lány gondolatait, őrlődését, kétségeit. Bár Marianne és Alex, az igazi szülei, szépek, jómódúak és jó fejek, mégis vágyódik a korántsem tökéletes anyukája után, aki felnevelte. Ezen gondolatairól sikeresen tereli el a figyelmét a 16 éves srác, Padrig, akivel mindent meg tud beszélni, akinek mindent el tud mondani és akivel szemben sohasem voltak olyan „félelmei”, mint a barátjával szemben, ez sok mindenre rádöbbenti, felnyitja a szemét a kapcsolatát illetően. A végére még jut egy kis dráma, de sajnos a regény második fele nagyon elcsúszik a tini szerelem irányába, számomra érdekesebb lett volna a szüleivel való kapcsolata és annak alakulása, amiről végül elég keveset tudtunk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése