Az ő tolmácsolásukban tud meg sok mindent saját magáról, hozzájuk fűződő kapcsolatáról, az életéről és valahogy azt érzi, h ez nem lehet. Többet, mást várna magától, azt h izgalmas, érdekes élete volt és színes, csodálatos egyénisége, de a szerettei leírásából egy meglehetősen unalmas, sótlan kontrollfreak képe bontakozik ki. Ráadásul rég nem látott - híres és zseniális művész - apjának hatalmas árnya vetül az egész családra és az ő szerepe a történetükben mindenkiénél nagyobbnak tűnik. Lassan viszont egyre több dolog derül ki, amiben a szerettei nem mondtak igazat, vagy elhallgatták azt. Mindenki a „saját igazságát” meséli neki és meg akarja ragadni a lehetőséget, h Nellt a saját „érdekeinek” megfelelően formálja, ami elég ijesztő. Ahogy Nellnek lassan kezdenek epizódok felvillanni a múltból egyre inkább rájön erre és arra, h csak magára számíthat. Különösen érdekes a férjével, Peterrel való kapcsolatának alakulása ill. ami kiderül a kapcsolatukról.
Alapvetően tetszett, de a végére szerintem már nagyon elnyújtotta és az én várakozásaimnak nem is igazán tudott megfelelni, olyan szempontból, h egy ponton nagyon izgalmas, h mit titkolnak/rejtegetnek, mi fog kiderülni, de aztán ennek a lezárása meglehetősen vérszegény lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése