Constantin Schreiber: Die Kandidatin

Egy nagyon érdekes és megosztó, nyár elején megjelent könyvet hallgattam ezúttal spotify-n. A regény valamikor a – nem túl távoli - jövőben játszódik Németországban, ahol Sabah Hussein muszlimát, szíriai menekültek gyermekét, az Öko Párt kancellárjelöltjét nem sok választja el attól, h megválasszák az ország vezetőjének.

A szerző beavat minket abba, mi is a helyzet aktuálisan az országban, mik Sabah törekvései, a számára fontos témák, mit ért el ő és a pártja az elmúlt években. Hát van változás bőven. A teljesség igénye nélkül: hidzsáb kvóta van, pl.15% a pártban, de a fejkendő szó tabu, ezen akár választást is lehet bukni; a diverzitás himnusz az ország hivatalos himnusza és egyébként is a diverzitás a „varázsszó”, persze csak a genderizmus mellett, ennek megfelelően a bibiliában nem szerepelhet az isten szó, kizárólag isten/istennő/isteni lény-ként, a popdalokban is kifogásolják a mindent átszövő patriarchializmust (follow him – follow him, her, them kell legyen az új verzió); vannak emberek, akik homo- ill. transzszexuálisnak adják ki magukat, h a társadalomban jobb esélyük legyen az érvényesülésre; a 70 év felettiek nem szavazhatnak és az is egyértelmű, h a jövő ebben az új világban már nem az idős, keresztény, fehér férfiaké, hanem a fiatal muszlim nőké; James Bond immáron egy fekete, leszbikus ügynök fogyatékkal stb. Ahogy mindebből is látszik, sok dolgot elvisz a humor irányába – bár az is igaz, h sokan ezt nem így látják – nagyon kikarikírozza a dolgokat és eléggé szatírában nyomja, de emellett sok, mai világunkban is valós problémára és társadalmi egyenlőtlenségre is figyelmet irányít. Igazából, bár van íve a történetnek, de abszolút nem az a lényeg, végül megválasszák-e Sabah-t, sokkal inkább a körülmények, az uralkodó elvek hangsúlyosak, szóval semmiképpen se egy Nobel aspiráns, irodalmilag bravúros regényről van szó. Inkább ebből a sok-sok ideológiai dologból megpróbált – több kevesebb sikerrel – egy regényt összehozni, mondjuk szerintem ezáltal fogyaszthatóbb lett a nagyközönség számára, ami nem hátrány, mert fontos témákat boncolgat. Valahol ez egy mindenkit és mindannyiunk jövőjét érintő könyv, máshol meg mégis nagyon német, mert tele van olyan jelenségekkel, amiket talán csak a németek ill. az ottani helyzetet, véleményeket és nyelvet ismerők értenek meg igazán. Ezen ismeretek hiánya nélkül – pl. magyar fordításban – rengeteg dolog értelmét is veszítené, hiszen pl. a magyarban a nyelvtani nemek hiánya miatt sok nagy „poén” válna jelentéktelenné. Ami még feltűnő volt, h a magyarban az itt felvetett problémák közül többre, még szó sincs – legalábbis a társadalom többsége számára ismert– ez is elgondolkodtató, több szempontból is. Már miközben olvastam nagyon kíváncsi voltam rá, h milyen visszhangja volt a könyvnek Németországban, mert rettentően aktuális és időnként „érinthetetlen” témákról ír szatírikusan, kritikusan. Miután meghallgattam a könyvet derült ki számomra, h a szerző a német közszolgálati tv, Tagesschau c. műsorának (kvázi Híradó) műsorvezetője, akinek pozíciója miatt kb. semmilyen véleménye nem lehet, ilyen meg pláne nem, a politikai korrektségre kínosan ügyelő Németországban, ezt nem kevés kritikusa is az orra alá dörgölte, de ennek fényében pláne egy nagyon bátor próbálkozás a könyv. Egyébként sok dolog, pl. az ilyen-olyan kvóták, a 70 év felettiek megfosztása a szavazati joguktól, bár elég meglepően, helyenként sokkolóan hatnak, de ahogy a szerző egy interjúban elmondta, nincsenek már messze, hisz ezek mind olyan témák, amik már felmerültek, amikről már vita folyik. Úgy gondolom Schreiber könyve mindenképpen elgondolkodtató, annak ellenére is, h sok sablont és sztereotípiát használ és nem riad vissza a túlzásoktól sem, egy kísérlet annak felvázolására, h nézhetne ki a világ, ha minden jelenlegi - több diverzitást, több politikai korrektséget és több „wokeness”-t követelő - javaslat megvalósul.