Lisa See: Tochter des Glücks

Ez a regény tulajdonképpen a Shanghai lányok folytatása, bár ez számomra is csak akkor derült ki, amikor belekezdtem, egyébként már régóta a várólistámon volt. Joy a családjával amerikában nő fel, szülei mindent megadnak neki és megtesznek érte, de úgy nevelik, h kínai gyökereinek tudatában legyen.

Mikor a lány 19 évesen megtudja, h valójában a családjában senki sem az, akinek hitte, kétségbeesik és Kínába menekül, h ott megkeresse igazi apját. Illuziók hada él a fejében a hatalmas országról, de ezeknek nem sok köze van a valósághoz, amit elég gyorsan saját bőrén tapasztal meg. Anyja, az első részben megismert Pearl, is visszatér Kínába, ezzel azt kockáztatva, h lányával együtt sohasem jut ki onnan, de úgy gondolja, inkább vele együtt ott, mint biztonságban, de egyedül Amerikában. Joy lázadása odáig jut, h férjhez megy az „első szembejövő” fiúhoz, aki egy isten háta mögötti kis faluban, teljes nincstelenségben tengődik a családjával a szürke szocializmusban. A lány illúziói – minden tekintetben – gyorsan szertefoszlanak, de megszületik a kislánya, aki új erőt ad neki. Közben a szerző egyre szemléletesebben érzékelteti a viszonyokat, az elképzelhetetlen éhezést, hátborzongató. Lisa See könyvei eddig emlékeim szerint jobban lekötöttek, talán ami nekem itt hiányzott, az a kínai kultúra, a szokások leírása, itt inkább a családi szálakon volt a hangsúly és hát Mao Kínájában inkább a szegénységé és az éhezésé volt a főszerep, mint bármi másé. Igazából Joy története egy klasszikus lázadás a szülők és az ő világuk ellen, 19 évesen elég sokan gondolták már úgy – pláne egy sérelem után – h senkire sincs szükségük és úgyis mindent jobban tudnak. Aztán, amikor beüt a krach, a családok – jó esetben – újra egymásra találnak, számíthatnak egymásra, itt is így van ez.