Julia Lorenzer: Ein Jahr am Gardasee

Julia elégedettlen az életével, a munkájával, a párkapcsolatával és mivel mindig az volt az álma, h egy ideig egyszer majd Olaszországban fog élni, mikor besokall, elhatározza, most lesz az az egyszer. Mindent felad és a Garda-tóhoz költözik (az nem nagyon derül ki, miért pont ide).

Egy kis szobát bérel egy fiatal házaspártól, akikkel gyorsan jóban lesz. Februárban érkezik, akar adni magának egy kis időt, rendezni a sorait, de alapvetően azt tervezi cikkeket fog írni a környékről és ezeket adja el majd német újságoknak, magazinoknak, majd a jó idő beálltával pincérkedéssel egészítené ki a keresetét, de aztán másként alakulnak a dolgai. A cikkekre nem igazán mutatkozik kereslet eleinte, viszont egy családi barát megtalálja egy idegenvezető munkával és mivel foglalkozott már ilyesmivel Németországban elvállalja. Itt külön öröm volt számomra, h – ha értelemszerűen nem is hosszan – megemlíti, h a munka előtt tanult, konkrétan magolt, mert sokan azt hiszik, az a sok-sok adat, évszám, történet egyebek csak úgy beleszállnak az ember fejébe egy olvasás után és ott is maradnak egy életen át, hja, szép is lenne. Számomra szimpatikus volt a szerző, talán mert nem volt „nagyon német”, nyitott volt, kedves, jófej általában. Ebben az Ein Jahr in… sorozatban általában egy-egy hónapban egy-egy konkrét témát targyalnak az adott helyen, itt ez nem így volt, inkább amolyan napló volt ez inkább, ahol az adott hónapban történteket írta le, már-már regényszerűen. Közben persze itt is sok mindent megtudunk Olaszországról és főleg a Garda-tó környékéről, a mentalitásról, emberekről, történelemről, látnivalókról stb. Julia végül pontosan egy évet tölt itt és utána felkerekedik a vőlegényével – az ő kapcsolatuknak végül jót tett a távolság úgy tűnik – h fél évig együtt bejárják Olaszországot Déltől Északig. Ennél a pontnál is előjött a szokásos realitás érzékem, mégis miből járjátok be Olaszországot fél évig??? Főleg úgy, h a lány bár dolgozott a könyvben leírt egy évben, de inkább alkalomszerűen és nem hiszem, h túl sokat keresett. Összességében is egyrészről tökre csodálom, másrészről nem értem / irigylem, h vki feladja az életét, a munkáját, más országba költözik, nem tudja, mit fog csinálni ott, egyszerűen csak belevág. Ennek ellenére összességében tetszett a könyv, ami nagyban a szerzőnek köszönhető, mert bár a Garda-tó nyilván szép és magával ragadó, de annyira nem az én világom – pár nap erejéig mindenképpen, hosszabb időre nem hiszem, de nem is fenyeget a veszély;).