A vadítóan vörös hajú Delia már 10 éve együtt van a pasijával, Paullal. Minden rendben velük, már sokszor beszéltek a házasságról, de aztán a nő úgy dönt, kezébe veszi az irányítást és „megkéri” a férfi kezét, nem is sejtve, h ezzel egy lavinát indít el. Nagyjából minden valamire való chick-lit így kezdődik: szakítás a pasival, kirúgják/felmond a melóban, ám az első csavar akkor jön, amikor Delia emiatt – főleg előbbi miatt – még töri is a fejét és itt szembesülünk először a makacs valósággal. 33 éves, az életéből 10 évet „áldozott” a Paullal való kapcsolata építgesésére, házasság, gyerek, boldog élet reményében, bármi is történt, nem tudja eldobni ezt a 10 évet valakivel, akibe talán nem halálosan szerelmes, de szereti, úgy érzi a másik fele, az otthona. Mindenesetre Londonba megy egy barátnőjéhez, önálló életbe kezd, PR-esként kezd dolgozni és közben egyre tűnnek fel a pasik az életében: a fura és nyomulós főnöke, egy arogáns szépfiú újságíró, egy teljesen asszociális IT zseni és Paul is végig a nyomában lohol, mert vissza akarja kapni. A vörös démon mindenkit megbabonáz, méghozzá úgy, h vörös démánsága mellett egy teljesen normális, hús-vér nő, gátlásokkal, komplexusokkal, hibákkal, amik valódi egyéniséggé teszik, pont ezek különböztetik meg a tucatkönyvekben szereplő kirakatbábuktól. Általában eléggé lehet látni már az elején, h kivel kapja meg a főhős a happy endet, itt ez elég sokára derül ki, mert a szerző nagyon jól rejtegeti Adam valódi karakterét Delia és az olvasó előtt, de az azért feltűnik, ahogy adják a kontrát egymásnak és pattognak a szikrák az oldalakon. A végére még tartogat egy számomra meglepő csavart, majd egy utolsót, amit nagyon is elvártam.
A szereplők fantasztikusak!!! Adamet az ajtóm elé, vagy az utamba, de azonnal! Te jó ég, hol van a világon ilyen cuki pasi? De esetlenül tökéletes, nem nyálas, vagy behízelgő, aki mindenben remek, hanem emberien és őrülten szerelmes, megmagyarázhatatlanul.
Sokszor a regényekben abszolút nem értem, miért esnek szerelembe a szereplők, mert nincsenek kidolgozva a karakterek, a cselekmény stb., de itt egy remek példa, h nem kell megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, h miért lesz valaki szerelmes, amikor az ember ezt a történetet olvassa, át tudja érezni és meg tudja érteni az érzelmeket és a vívódást. Mert vívódik egymással a realitás, a „neked ez jár, legyél vele elégedett” és az álomszerű boldogság „hogy jövök én ehheze”. Delia először még át tudja verni magát és a sok szempontból kényelmesebb megoldást választja, de amikor újra lehetőséget kap, h döntsön, már biztosan tudja, másodszorra már helyesen kell döntenie…
Az utóbbi hónapok legjobb olvasmánya volt számomra, imádnivaló szereplőkkel, igényes történetvezetéssel és stílussal, sok-sok nevetéssel és sírással. Volt benne talán néhány – számomra – feleslegesnek tűnő epizód és a közepén azt gondoltam, indokolatlanul nyújtja, mint a rétegtésztát, de a végére be kellett látnom, h ez pontosan így volt jó. Sajnos magyarul nem jelent még meg, de mivel a szerző előző könyve igen, remélem meg fog, csak ajánlani tudom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése