Boris Vian: Pekingi ősz

A várólistámon volt a könyv és bár többen is ajánlották, igazából mikor elkeztem olvasni, fogalmam sem volt, mire vállalkozok. Sem a szerzőről, sem a regényről nem tudtam semmit, de hát mindig tanul az ember. Szeretem a könyveket a „megfelelő időben” olvasni, szóval karácsonyit csak karácsonykor, nyári limonádét csak nyáron, így nem volt kérdés, h ezt a könyvet az ősz beköszöntével kezdem el, LOL. Az sem titok, h szeretek a világ országairól, különböző kultúrákról olvasni, szóval vártam ezt az olvasmányt. Aztán belekezdtem és csak nem akart jönni a történetben sem az ősz, sem Peking;).

Egy idő után egyértelművé vált, h már nem is fog és az olvasás befejeztével alig vártam, h utána olvassak, mi is volt ez tulajdonképpen. Ekkor derült ki számomra, h Boris Vian, aki egyébként dzsesszzenész és sanzonköltő is volt, az abszurd irodalom egyik első mestere volt. Ennek megfelelően abszurd vicc a regény címe is, hisz – ahogy már írtam – nem Pekingben játszódik és nem ősszel. Vian 1947-ben írta a könyvet, ami a XX. századi prózairodalom klasszikus művévé vált. A történet a nem kevés szereplő bemutatásával kezdődik, eleinte még az is felmerült bennem, h egymástól független történetek alkotják a könyvet, de aztán csak összetalálkoztak a szereplők, méghozzá egy fiktív helyszínen, Exopotámiában, ami egy lakatlan sivatag. Szereplőink azért csődülnek ide, h vasutat építsenek, ki mérnökként, ki titkárnőként, régészként vagy orvosként vesz részt a projektben. Igazából viszont nem a cselekmény a fontos, inkább a szereplők, vagyis leginkább az ő kigúnyolásuk. Szinte mindegyikük megtestesít valakit/valamit: a szép nőt, aki csak játszik a férfiakkal; a nőcsábász férfit; a bürokratát; a katolikus papot, aki bőven ad okot Viannak arra, h az egyházon köszörülje a nyelvét. Aztán miután ez megvan, a szereplők jelentős részével végez is a sivatagban. Életem egyik legfurább könyvélménye volt, de miután megemésztettem, h se Peking, se ősz és az Anna nevű szereplő férfi;), mégiscsak elkezdett érdekelni a történet és olvastatta magát. Alapvetően viszont én továbbra is túl földhözragadt vagyok az ilyesmihez, egyelőre nekem biztos elég volt Vianból.