René Stauffer: Roger Federer - Die Biografie

A szerzőtől ez a 3. Roger könyvem. A 2006-os és a 2019 -es kiadást olvastam (illetve ezek vannak meg) és bár persze tudtam, h a 2022-es visszavonulásáig olyan borzasztó sok minden nem történt már tenisz ügyben, mégis hatalmas Fed fanként fontosnak éreztem, h meglegyen a „teljes” biográfia, de erre azért eléggé ráfaragtam.

2022-es a búcsúval kezdődik ez a kötet, részletesen ír az utolsó versenyét, a Laver Cupot megelőző napokról, persze csak arról, amit ő svájci újságíróként átélt, hisz bár nem győzi hangsúlyozni, h „ezer éve, de legalábbis karrierje kezdete óta” ismeri Federert, ez a könyv sem ( és egyik Stauffer könyv sem) Roger közreműködésével született. Illetve persze de, hisz a szerző újságíró, így pl. sok sajtótájékoztatón vett részt, interjúket készített vele az újságának, de a könyvek egyike sem úgy született, h órákat beszélgettek volna azzal a céllal, h ebből egyszer biográfia lesz. Számomra már „rosszul kezdődött”, hisz az első néhány fejezetben úgy eleveníti fel a búcsút, mintha kb. megnézte volna az interneten az erről készült videót és azt írná le kockáról kockára. Elvileg – de valahogy szkeptikus lettem a szerzővel kapcsolatban – Roger szüleivel beszélgetett a búcsúmeccset megelőző napon, akik egyébként már jó pár éve nem nagyon nyilatkoznak, de abból számomra nem sok derült és sült ki. Az első 6 rövid fejezet után, ami ennek a csodálatos karriernek a tényleges lezárásáról ír, a búcsúról, elkezdi részletezni Federer életét. A szüleiről, születése körülményeiről, arról, hogy került kapcsolatban a sárga filclabdával és hogy kerítette az egyre jobban a hatalmába. Sajnos olyan az agyam, mint a szita, de azért mégiscsak ismerős volt ez nekem. Ezek a fejezetek a 2019-es kiadás 14. fejezetétől olvashatóak, a legújabb könyvben már a 7.-től…Ezen felbuzdulva belelapoztam az első nekem meglévő könyvbe is, nem túl meglepő módon az mindegyiknek az alapja, de az ott írtakat legalább nem szóról szóra emelte át a következő kiadásokba;). Mert egyébként ez egy fontos pont, ezek nem ugyanannak a könyvnek az újabb kiadásai, hanem legalábbis átdolgozott, kiegészített kötetek - elvileg. Alapvetően a 2019-es és a karrierje befejezte után kiadott, „teljes”biográfia mindösszesen ezzel a könyv elején olvasható, 6 kis satnya, eléggé semmitmondó fejezetben különbözik. Onnantól kezdve még a fejezetcímek is ugyanazok, csak a sorrendeket variálta meg időnként és talán, ha 1-2 új jött hozzá, ha egyáltalán. Szóval értem én, h a karrierje ugyanaz maradt, de azért mégis többet vártam. Az „új” fejezetek után jönnek a kezdetek, a gyerek, majd a kamasz Roger, a fiatal játékos, ahogy keresi az útját és önmagát. Megismerjük az ebben a folyamatban fontos szerepet játszó embereket. Az első GS győzelméig van ez így, majd a 4 GS tornára koncentrál; a világbajnokságra; szülőváros, Bázel versenyére; majd a Davis Kupára; a legfőbb riválisokra; a családjára; az üzletember Rogerre; a sportikonra. Kicsit fura volt, h az olimpia – bár nyilván meg volt említve többször – kimaradt ezekből a fejezetekből, talán az még elfért volna ott.

Még az tűnt fel most, h a legtöbb dologgak kapcsolatban kb. 2006-ig részletesebb a leírás, de aztán utána elég nagyvonalú. Ebből arra következtetek – persze lehet, h tévesen – h megírta egyszer a könyvet, aztán már csak „toldozgatott-foltozgatott” rajta, ami egyrészről még akár oké is lehetne, másrészről összességében csalódás volt, pláne, h a könyv 24 euro, én több, mint 10 ezer forintot fizettem érte, de egyébként én is tudom, h ez főleg az én hülyeségem, de ez csalódás volt. Ami még feltűnt most, h a tömjénezés ezúttal még nekem is sok volt, pedig tényleg nagyon régi és nagyon nagy Federer rajongó vagyok és alapvetően még egyet is értek Roger hozsannázásval, de mégis…időnként még nekem is az volt az érzésem, h a svájci újságíró kicsit túl lőtt a célon. Továbbra is azt remélem, h talán néhány év múlva megjelenik egy olyan, az egész karrierjét felölelő könyv, amiben a főszereplő saját maga is közreműködik és ezáltal egy kicsit személyesebb képet kaphatunk.