Alia Trabucco Zerán: Mein Name ist Estela

A könyv (nekem hangoskönyv) Estela történetet meséli el, ahogy a cím is sejteti. A mesélő maga Estela, aki vallomást tesz, elmeséli élete utóbbi 7 évének történetét, amikor is egy családnál volt házvezetőnő (mindenes) Chilében. És hogy miért vallomás? Azért, mert már az elején kiderül, h tragédia történt, a család 7 éves kislánya, Julia halott.

A feleség már várandós volt, amikor a párhoz került a nő és a baba megszületésével a gyerek körüli feladatokat is átvette, amellett, h főzött, takarított, mosott, vasalt, bevásárolt. Estela részletesen beszámol a családnál töltött éveiről, a sikeres orvos apáról és ügyvéd anyáról, akik semmire sem érnek rá és a lányukat is egy amolyan projektnek tekintik. A szerzőnek mesterien sikerül leírnia a kimerítő magányt és az érzelmi szakadékokat, amikkel Estela és a lány, Julia szembesül. Egy ridegség és távolságtartás jellemezte világban hiába küzdenek a közelségért és a szeretetért. Fontos szerephez jutnak az osztálykülönbségek, amiket szinte minden mondatban érzékelünk, ami ebben a formában a mi mai világunkban már nincs meg, de a gazdag-szegény relációra átfordítva annál inkább ismerős lehet. Egy kóborkutya, aki Estela szívéhez nő, igazi láncreakciót indít el és bár a regény leginkább egy kamaradarabhoz hasonlít, kevés szereplővel, mégis, a külvilág osztályharcai, az ellentétek az ő életükbe is beszivárognak. Érdekes és tetszett ez a direkt, az olvasót megszólító, egyes szám első személyű, időnként kegyetlenül őszinte elbeszélés. Talán a „krimi” szál az, ami nem igazán sikerült, az egész könyv azt az érzetet kelti, h itt valami bűntényre fog fény derülni, fent is tudja tartani az izgalmat és a várakozást, de krimivé nem tudja fordítani, ami nem baj persze, marad a leplezetlen valóság az osztálykülönbségekről végig a középpontban.