Balogh-Kunst Nóra: Visszahoztam

Kölcsönbe kaptam ezt a könyvet, az egyik barátnőmet kértem meg, h hozzon már nekem néhány olyan könyvet, amik tetszettek neki az utóbbi időben, mert kicsit „válságban” vagyok, az utóbbi 1-2 évben nem sok kedvemre való könyvet találok. Ez viszont tetszett és rájöttem, h valószínűleg azért, mert abszolút mai, mai nyelvzettel, mai problémákkal, de – az engem riasztó – „lila köd” nélkül, ami számomra a kortárs magyar irodalmat sokszor jellemzi. Meg aztán arra is rádöbbentem, h talán még nem is nagyon olvastam ilyen könnyed hangvételű, de mégsem chick-lit kategóriájú könyvet magyarul, ez is tök jól esett.

A történet 2020-ban a covid közepette kezdődik, amikor a magyar Andi 10 év után épp ott hagyja Hollandiát és a holland pasiját. Majd gyorsan 2010-ben vagyunk, amikor ugyanő épp megérkezik a tulipánok földjére és ismerkedik a családdal, akiknél au-pairként kezd dolgozni. Innentől kezdve váltakozva olvashatunk múltról és jelenről – előbbiben 1-2 évet, utóbbiban 1-2 hónapot ugrunk általában – mígnem múlt és jelen összeér. Sok minden kerül felszínre Andi gyerek- és fiatalkorából, családi sebek és konfliktusok, szerelmek, útkeresés, önmarcangolás. Igazából a legtöbb olyan téma, amihez nem kell külföldön lenni, de persze azért a külfödi lét dillemmái és a tipikusan holland dolgok is bőven kapnak helyet. Érdekes volt, ahogy a könyv vége felé az egyik barátnő felveti főhősnőnknek, h valószínűleg ő ilyen típus, mindenhol keresi a helyét és önmagát és igazán sehol sem találja, ezt már Hollandiában is megfigyelte nála és Magyarországon is így van ez, szerintem ez is egy aktuális, nagyon mai probléma. Az elsőkönyves szerző egyébként valóban Hollandiában él, szóval bizonyára merített a saját életéből, élményeiből is. Szóval tetszett, tudom ajánlani, ha valaki valami könnyed, de mégsem bugyuta olvasmányra vágyik.