Rebekka Eder: Hyazinthenschwestern

A jácint az egyik kedvenc virágom, ezért is keltette fel így tavasszal különösen ez a hangoskönyv az érdeklődésemet (a címe Jácint nővérek). 1848-ban vagyunk Berlinben, ill. a környékén Boxhagenben (ma már Berlin), ahol az 5 Sonntag nővér hatalmas, illatos jácint ültetvényei vannak. Korábban elválaszthatatlanok voltak egymástól, de az utóbbi években több dolog is éket vert közéjük. Leginkább bátyjuk halála, ami az ő sötét titkával együtt megmérgezte a nővérek kapcsolatát.

Ráadásul a család körül ólálkodik valaki, aki meg akarja szerezni a földjüket, ez érdekében csábít és intrikál. A főszereplő középső nővér, Alba mindene a kert és a virágok, önálló, emancipált nő, ami tekintve, h a 19. században vagyunk, kissé meg is lepett. Addig csendes életéből egy állítólagos kertész érkezése zökkenti ki, akivel rögtön lángra lobbannak egymás iránt, ami akkor is kitart, amikor ugyanez az állítólagos kertész többedmagával a német márciusi forradalmat lobbantja lángra. Egy elég szövevényes történet, amit hallgatva időnként kicsit nehezemre esett követni, sok intrika, ármány, virágnyelv és a happy endig néhány halott tarkítja a regényt.