David Szalay: Turbulenzen

A brit-magyar író (az édesapja magyar), az idei Booker-díjas, ez a regénye 2018-ben jelent meg. Az egyik barátnőmtől kaptam kölcsön németül, magyarul még nem jelent meg. 12 rövidke fejezetből áll, mindegyiknek furcsa rövidítések a címei. Persze gyorsan kiderül, h repülésekről van szó, ill. annak a 2 városnak a reptéri kódjáról, ahonnan és ahova utaznak a szereplők. A cím (turbulencia), nem csak a gépen átélt tényleges turbulenciára, vagyis a gép rázkódására utal, hanem inkább az élet egyéb zavaraira. Van itt minden: adósság, megcsalás, vakon született kisbaba, halál, betegség stb.

Ami különösen érdekes, h minden történet az előzőből indul ki, az ott megismert egyik szereplő utazik tovább, kerül ott kapcsolatba valakivel, akivel aztán „tovább utazunk” a következő fejezetbe/városba, újabb turbulenciát átélve. Mivel rövidke, kevés szereplős sztorikról van szó, a könyv 2. felére már mindig tudtam, ki fog tovább repülni, nem nehéz kitalálni. A történet füzér lezárt olyan szempontból, h a kiindulópont és a végpont is London, ugyanannál a férfinál kezdődik és ér véget a kötet. Nem tudtam nem észrevenni, h élete „fontos” országainak városai, úgy mint Toronto, London és Budapest is megjelennek a könyvben. Ráadásul Londonban kezdődik és fejeződik be a történet, míg szerintem Budapest az egyetlen, ahol elárjulja helyismeretét, ír a Menzáról, a Margitszigetről és még van további néhány részlet, amiből látszik, h ez számára nem csak egy város a térképen, hanem ismeri is (a szerző élt Budapesten). Persze aztán az is lehet, h mindez a többi helyszínnél is el van rejtve, de ott nem tűnt fel;). Tetszett a koncepció és a megvalósítás is, egyedi, szerintem jó ötlet.