Catherine Ryan Hyde: Wir kommen mit

Olvastam már a szerzőtől, csak az rémlik, h tetszett és hogy érzelmes volt, most is ez volt a benyomásom. Az elvált tanár, August egy speciális céllal vág neki amerika nagy nemzeti parkjainak nyáron lakóautójával. Az út viszont majdnem meghiúsul az autó meghibásodása miatt. Az autószerelő Wes azonban ajánlatot tesz neki, nem kell fizetnie a javításért, ha magával viszi 12 és 7 éves fiait. Az ajánlat több, mint meglepő és szokatlan, de végül megvalósul.

Mindhármuk számára egy csodálatos nyár kerekedik a kalandból, a két fiú, Seth és Henry számára tele biztonsággal és szeretettel August oldalán, aki egy egészen más élet lehetőségét villantja fel előttük, mint amit az apjuk oldalán ismernek. A fiát gyászoló Augustnak is tele van felismerésekkel a nyár, ami alatt igazán megszereti, a szívébe zárja a fiúkat. A gyerekek übercukik, még akkor is, ha szerintem 12 és 7 évesek nem produkálnak feltétlenül ilyen párbeszédeket, kérdéseket, volt néhányszor az az érzésem, h azt olvasom, ami a felnőttek elképzelése a gyerekek gondolatairól, vágyairól stb. Meg persze az is megfordult a fejemben, mit kell átélnie egy gyereknek, h ilyen kérdései, gondolatai, félelmei legyenek… A jól sikerült túra után 8 évet ugrunk az időben, Seth már egyetemre jár, míg a 15 éves Henry még mindig az apjával él. Augustot egy betegség kínozza, ami egyre jobban korlátozza a mozgását. Fájdalmára az elmúlt években egyszer sem találkozott a fiúkkal, csak néhányszor beszéltek, ami miatt csalódott, de mindig figyelmezteti is magát, h nekik megvan a saját apjuk, a saját életük. Most viszont el akarja adni a lakóautóját, amit Sethnek ajánl fel először a közös emlékek miatt. Bár a fiúnak nincs pénze rá, mégis meg akarja venni, h lassan majd letörlessze. August meglepetésére a fiúk már pár nap múlva el is jönnek, h a lakóautóval újra bejárják a 8 évvel ezelőtti nyár útvonalát. August elmondhatatlanul örül nekik, de kicsit keserű is a szájíze, hisz csak egy rövid időre láthatja őket, a kalandban ő már nem vehet rész. Végül azonban minden másként alakul, az immár felnőtt fiúk a kezükbe veszik az irányítást, magukkal viszik Augustot, mindenben segítik, kiszolgálják, sőt erőn felül még a költségeket is állják. Sok mindenre fény derül az elmúlt évekből, amik megmagyaráznak mindent. Végül még a féltékeny apa sem tud a férfi és a fiúk közé állni, akik ezentúl úgy tervezik, minden évben megismétlik a kalandot. Ez a könyv annyi érzelemmel van tele, annyi problémával. Életekkel, amiket így vagy úgy beárnyékol az alkoholizmus. A szerző 2 utat mutat ebben, Augustét és a fiúk apjáét, Wesét, amik/akik különbözőbbek nem is lehetnének. Egy nagyon szép történet, szeretetről, családról, barátságról, háláról.