Az elején még kicsit időrendben mesélget a gyerek és fiatalkoráról, utána meglehetősen random módon, hol kontinensenként fog bele, hol más rendező elv szerint, de mindvégig csak epizódszerűen, így aztán életének „összefüggései”, h pl. hogy lett belőle 2005 és 2009 között Magyarország szíriai nagykövete nem igazán derül ki, ahogy az sem teljesen, h keveredett a „politikába” és utazgatott sokat Göncz Árpád, majd később Magyar Bálint delegációjának tagjaként. Persze érdekes volt ezekről a hivatalos utakról, a protokollról és Árpi bácsiról olvasni, meg persze a többi külföldi kalandjáról is.
Bár szimpatikus volt, de – mint mindenkinek – neki is vannak fura dolgai pl. hogy sehol sem fotóz – jó persze tudom, a többség abszolút a ló túloldalára esik át, de ez is fura nekem – ill. hogy elég erősen hajtja a „pipálgatási” ösztön, vagyis azért ruccan át ide-oda (na, ne Szlovákiára, vagy Ausztriára gondoljunk,)), h meglegyen az x. ország is. Ez egyrészről talán érthető, másrészről meg nekem nem igazán. Szóval jó volt ebben a számomra „utazásszegény” évben legalább olvasni az utazásról, de nem volt elég, sajnos:(. Persze ezt nem a könyv hibájaként rovom fel;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése