2010. március 7., vasárnap

Charlotte Roche: Feuchtgebiete

Néhány hónapja hallottam ill. olvastam erről a könyvről először és bár az elsőre világos volt, h nem mindennapi olvasmány, kíváncsi lettem rá, persze lehet, h pont ezért;). Már amikor meg volt németül fedeztem fel, h magyarul is megjelent (Nedves tájak címmel), eléggé meglepődtem, mert nem is hallottam róla itthon (persze ez nem jelent semmit). Külföldön nem maradt visszhang nélkül, 25 nyelvre fordították le eddig, 30 országban jelent meg és 2 millió példányban kelt el, Németországban 8 hónapig állt a bestseller lista élén. Ilyesmik nyilván nem kevés könyvvel történtek már, de nem hiszem, h sok ilyen jellegű és témájú könyvvel;).

A regény eléggé megosztó, sokan vannak, akik zseniálisnak tartják, és legalább ennyien, akik undorítónak, szerintem mindkét tábornak igaza van:). Kendőzetlenül ír a szexualitásról, az égvilágon mindent leír, ami a női testtel és főként annak intim részeivel kapcsolatos, igen pikáns történeteket mesél a főszereplő, Helen saját életéből, miközben egy aranyér operáció és egy intim borotválkozás fájdalmas következményeit „piheni ki” a kórházban. A sztorik „szeretőktől” prostikig, érdekes segédeszközökön, avokádó „gyerekeken” át már önmagukban is ledöbbentőek, pláne, egy 18 évestől…Abszolút tabuk nélkül ír, nevén nevezve mindent, olyan természetességgel, mintha egy receptet vagy egy kirándulást írna le. Időnként a megdöbbenés, máskor a kíváncsiság vagy a humor hajtott tovább olvasásnál, bár tény, h olyan részletességgel ír mindenféle testnedvekről mindenféle szituációban ill. a higiéniáról, ami nála meglehetősen „mostohagyerek”, h az undor és a gyomorfelfordulás sem került el, na és igen, bizonyos részeket kétszer is el kellett olvasnom, h heee? Ezt tényleg leírta?:O Érdekes egyébként, h azért a végére mégiscsak felváltja valamennyire az addig domináló „testiséget” a „lelkiség” és a befejezés meglehetősen „csöpögősre” sikeredett.
Németül olvasva is nagyon provokatív volt, magyarul szerintem még inkább az lett volna, időnként belegondoltam, h 1-1 történetnél el sem tudom képzelni, h festene ez magyarul leírva…nem egy újságban, vagy a neten, hanem egy könyvben;).
Egyértelmű, h az írónő tudatosan provokálni akar és sikerül is neki;), időnként talán túlzásba esik, de valahogy még a legpolgárpukkasztóbb dolgokat is olyan egyszerű természetességgel, naivsággal adja elő hősnője, h mégsem jutott eszembe, h ledobjam a könyvet.
Abszolút tabu döntögető, álszent ellenes iromány, de időnként kell ilyen is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése