Martin Amis: Pénz-búcsúlevél

Egy számomra fontos és kedves embertől hallottam a könyvről és kíváncsi lettem…ami nagyon vicces volt, h ettől a dologtól nem tudtam aztán szabadulni, a főszereplőt végig vele azonosítottam;). Nem csalódtam, bár eddig is tudtam, h elég hasonló az ízlésünk.

Nem hiába Pénz a címe, alapvetően tényleg ekörül zajlanak az események (mint manapság szinte minden:S), és ennek apropójából bepillanthatunk a show biznisz (csak így szépen magyarosan;)) kissé aberrált világába. Szóval a pénz…van pénze, még több pénzt akar, a pénze miatt van vele a nője, pénzt ad kölcsön, pénzzel tartoznak neki, szórja a pénzt, a filmje címe is ez (Rossz pénz vagy Jó pénz), de mindennek ellenére nem mondanám, h őrületesen fontos szerepet játszik a dohány az életében, ahhoz túlságosan bohém, hedonista, őrült;). A könyv második felében viszont már egyre jobban „megkarcoljuk” a felszínt és kezd derengeni, h a habókos főszereplő, az elképesztő dumával rendelkező John Self nem is annyira elvetemült alak, mint ahogy az elején gondoltuk, sőt szerintem kimondottan szerethető, aki nem igazán találja a helyét a nagy csillogásban, aztán a végére kiderül, h minden hazugság volt, h senki nem az, akinek hittük/hitte, ráeszmél, h az élete egy átverés, ő maga pedig… hát igen, egy balek. Aztán kezdetét veszi számára egy új élet, immár pénz nélkül és még az is lehet, h ebben boldogabb lesz…
A szövege elképesztő, nagyon sokat lehet nevetni rajta, nagyon laza, bár időnként elég nyers, de számomra ez nem volt zavaró. Bírtam, ahogy időnként kiszólt az olvasónak, h Hé, te emlékszel mikor ígértem meg ezt?, meg Ne mond, h te nem csinálod…, Tudom, h maguk rájöttek stb. Szintén érdekes húzás, h az író saját magát is beleírta a könyvbe, ráadásul teljesen nyíltan, Martin Amis, mint író, forgatókönyvíró jelenik meg és lesz aránylag fontos szereplője a könyvnek, nekem mindig az volt az érzésem, h ő képviseli a józanságot, a nyugodt erőt, ami a többi szereplő mellett elég szembetűnő;).

Amisnak sikerült egyszerre megnevettetni és elgondolkodtatni, méghozzá nem is akárhogyan, pl. épp a buszon ültem, amikor az LA-ről szóló részt olvastam, hát majdnem kifeküdtem a röhögéstől, szerintem a többi utas, tök hülyének nézett:), de egyébként is rengeteg az oltári jó poén és szöveg benne, meg a hihetetlen röhejes nevek Butch Beausoleil, Sissy Skolimowski, Caduta Massi, Selina Street, Day Lightbrowne stb. Ugyanakkor a cél nem csak a szórakoztatás, hanem szerintem az elgondolkodtatás is, a pénzről, ennek szerepéről, értékéről és az emberi kapcsolatokról, na meg, ha úgy tetszik, sok minden másról.
A könyv fent van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán (amiről márciusban írtam), szerintem abszolút megérdemelten, nálam is felkerül a kedvencek közé.