Veronika Beer: Ein Jahr in Stockholm

Véletlenül fedeztem fel a könyvet és persze nagyon megörültem neki, mert már régen valami megmagyarázhatatlanul vonz Stockholmba, engedtem is már a csábításnak jó párszor;) és soha nem csalódtam, sőt, csak még nagyobb lett minden egyes látogatással a „szerelem”. Aztán a húsvéti nyúl volt olyan szemfüles, h ezt a könyvet hozta nekem, én meg gondoltam az ünnepek alatt ki is olvasom. Aztán végül nem így lett… Nyilván nagyok voltak az elvárásaim, na ezeket nem is igazán sikerült teljesíteni…:S. Nem mondom, h nem tetszett a könyv, de mindenesetre nem ilyenre számítottam.

A fiatal újságírónő 1 évet tölt a svéd fővárosban, így aztán a könyv 12 fejezete – az ő 12 hónapja. Igazából nem regény, hanem az őt ért impulzusok, élmények, megfigyelések leírása, egyszerre igyekszik útikönyv és nyelvkönyv lenni, valamint emellett még viccesre is venni a figurát, vhogy egyik sem jön össze úgy igazán. A témája és az író kora miatt feltétlenül egy könnyed valamire számítottam, de nem azt kaptam, a nyelvezete helyenként kimondottan nehézkes, nem az a ponyva olvasmány, ezt valószínűleg az is magyarázza, h a csaj elég komoly lapoknak írogat. Az útikönyv vonulata tetszett, bírtam, h megnevezte az utcákat, tereket, épületeket, jóleső érzés volt tudni, h aha, ez tényleg ilyen, ja, ez itt, az meg ott van, bebarangolni, hacsak „fejben” is ezt a csodálatos várost, meg pláne… Benne van minden fontos ünnep, szokás, étel (midsommar, kompok, systembolaget, kanelbullar, kötbullar). Vero;) felfedezte az egész várost és a környéket, tanulta a nyelvet, megismerkedett egy csomó svéddel, meghökkenve futott össze a királyi család több tagjával és egy fiúval, aki miatt aztán az 1 év letelte után is maradt. A második fele szerintem sokkal jobban sikerült, számomra sokkal érdekesebb dolgokat mesélt, az kimondottan tetszett (t-bana vezetés, kempingezés, karácsony stb.).
Azon törekvése, h megismertesse az olvasóval a svéd nyelvet, nekem nem igazán tetszett, még úgy sem, h elvileg érdeklődök iránta, van egy két szó, amik egyszerűek és amiket következetesen használ, az oké, de vannak kérdések, mondatok, amiket vagy nem is fordít, vagy nem igazán derül ki, h mi is a fordítása, ez egy idő után némileg zavaró.
Összességében az az elképesztő, h ez a város, még így is olyan hatással van rám, h legszívesebben azonnal felkerekednék, csodálatos kulisszája és főszereplője volt a könyvnek, rajongásom iránta nem csökkent;). Így utólag az a fura, h sok-sok ismerős, kedves dolog köszönt vissza, néhány újdonsággal kiegészülve, volt benne megmosolyogtató történet is, de vhogy vmi, nem tudom mi…nekem egy kicsit hiányzott belőle.