2010. július 10., szombat

Carlson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája

Az amerikai írónő novellájában a társadalom tragikus sorsú kirekesztettjeivel foglalkozik, akik hiába keresik a szerelmet, nem képesek a kommunikációra és képtelenek legyőzni elszigeteltségüket, igaz ez nem csak a 3 főszereplőre igaz, hanem az egész kisváros lakóira is, ahol megállt az idő.


Nyelvezete egyszerű, csendes, az olvasó mégis lappangó titkokat sejt, pont ezért várja, várná a nagy fordulatot, valamiféle cselekményt, amiből választ kaphatna a felmerülő kérdésekre. Hiába. Mégis talán pont ez a szokatlanul egyszerű nyelvezet, az egyéni stílus, az események nyugodt csordogálása volt az ami lebilincselt.
Első blikkre fura történet, fura szereplőkkel. Tulajdonképpen egy szerelmi háromszögféleség, de egyik érintett fél sem teljesen ’egészséges’, az egyik fizikailag, a másik lelkileg, a harmadik érzelmileg sérült, mindannyian kissé torz személyiségek. A főszereplő Miss Amelia tragédiája talán, h nem a megfelelő férfihoz megy feleségül, majd nem a megfelelő férfiba szeret bele. A férje szereti, mindenre képes érte, de ő eltaszítja magától, ellenséggé téve őt, akibe viszont beleszeret, akit elhalmoz szeretetével, gondoskodásával, ő nem tudja értékelni ezt, egy ideig, míg érdeke fűződik hozzá kihasználja, majd eltaszítja magától a nőt.
A borongós hangulat, a hátborzongató szereplők, a lappangó titkok egyedi hangvételt adnak a novellának és érdekes olvasmánnyá teszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése