Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők

Sokszor hallottam már az írónőről, de bevallom, inkább csak a műveiből készült német filmek ill. azok szirupos csöpögősége miatt, de egyet sem láttam belőlük. Nevéből és abból kiindulva, h Németországban igazán komoly népszerűségnek örvend, le mertem volna tenni a nagyesküt, h német. Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, h angol és hogy milyen rengeteget írt. Kicsit utána olvasgattam, véleményeket gyűjtögettem, így kaptam kedvet ehhez a könyvéhez, amiről csupa jót olvastam.


A könyv 16 fejezetének mindegyike egy-egy szereplő nevét viseli, a regény tulajdonképpen 16 „különálló” történetből áll, az egyik a jelenben játszódik, a másik 5-6 évvel korábban, a következő a második világháború alatt és így tovább. Ez mégsem lesz zavaró, mert sikerül az írónőnek mindezt úgy összehoznia, h a sok-sok név és szereplő ellenére mégis képben marad és észrevétlenül tud ugrándozni a szereplőkkel, akár évtizedeket is az olvasó. Az első néhány fejezet után nagy lendülettel kezdtem olvasni, alig tudtam letenni, aztán jött egy hosszabb fejezet, amivel kb. 3 napig szenvedtem, jó nyilván voltak egyéb más tennivalóim is, de vhogy megtorpantam. Aztán viszont, amikor sikerült átlendülnöm ezen a holtponton, már gyorsan végeztem. Összességében tetszett a regény, ahogy mozaikszerűen áll össze egy család története, szerelmekkel, tragédiákkal, szerethető és kevésbé szerethető családtagokkal barátokkal. Kétségtelenül időnként gicces és számomra már túl csöpögős volt, szóval valószínűleg nem leszek Pilcher rajongó és nem fogom végigolvasni az írónő életművét, de mégis megfogott, a csodálatos tájleírásokkal, a gyarló szereplőkkel és a már-már tökéletes főszereplővel Penelopéval, aki nem külsőleg, hanem belsőleg nagyon megnyerő, tiszta, nyílt, okos, előítéletektől mentes, mindegyik nagyon irigylésre méltó tulajdonság szerintem.
Tetszett, ahogy bemutatta, h a barátság és a szeretet nem ismer korlátokat, egy idős hölgy és egy fiatal lány csodálatos „egymásra találása”, barátsága az egyik legszebb szála a könyvnek, ahol szembesülhetünk azzal a manapság sem ismeretlen problémával is, milyen az, amikor a gyerekeket jobban érdeklik a materiális javak, mint az édesanyjuk.
A Kagylókereső c. kép végig kíséri a történéseket a múltban ugyanúgy, mint a jelenben, Penelopeval együtt a történet főszereplője lesz, sőt érzések, viták, cselekmények kiváltója.


A borító ennek a könyvnek az esetében talány maradt számomra, legalábbis azé az antikváriumban vásárolt példányé, amit olvastam. A kép részleten egy pár és – talán – a tengerben egy gyerek, mindannyian meztelenek, a kép előtt kagylók. Amennyire kivettem nem véletlen a festmény címe, amin gyerekek gyűjtögetik a kagylót, többek között a művész lánya ,Penelopé. Az újabb kiadás címlapja sem sokkal jobb első blikkre, bár kétségtelenül sokkal szebb, de ott azért legalább fel lehet fedezni a könyv szereplőit a két fiatalban.