Ahogy az I. világháború a végéhez közeledik, egyre egyértelműbbé válik, h az élet a Dornhain lányoknak is nagy változásokat tartogat. Apjuk, az úriember, a letűnt kor sikeres hajózási vállalkozója, nem lát más kiutat nehéz helyzetéből, mint az öngyilkosságot, magára hagyva lányait és édesanyját. Ez tehát tényleg a nők regénye, amikor hirtelen a társadalmi átalakulás kellős közepén egyrészről új elvárásoknak kell megfelelniük, másrészről hűnek kell lenniük neveltetésükhöz is. Ez utóbbi továbbra is béklyóba köti őket és a szerelmi háromszög tovább örlődik, valamint újabb botrányok fenyegetik a jóhírű családot. Valójában mindegyik lány élete egy helyben toporog, de a regény végére körvonalazódni látszik, h mi és ki hozhatja el számukra a boldogságot. Pont ezért kicsit csalódott voltam, mert a szerző nem zárta le igazán a történetet, sejteni lehet a legtöbb szereplő esetében, h mi lett a sorsa, de konkrétumokat nem tudunk meg, több száz oldal végigolvasása után, kár ezért szerintem.
Ennek ellenére tetszett a történelmi regény 2. része is, mert nagyon jól ábrázolta az I. világháború utáni hamburgi helyzetet, ezzel nem csak a szereplőket, hanem a történelem egy szeletét is közelebb hozta. Ebben a részben már nyílik a perspektíva, többet foglalkozik a szolgálókkal, az ő körülményeikkel, reményeikkel, jogaikkal, a kommunista eszmék elterjedésének árnyékában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése