Szülei amerikai hírügynökségeket tudósítottak a 40-es, 50-es években Magyarországról, a nácik alatt zsidónak számítottak, a kommunisták alatt nagypolgárnak, aktáik a legterjedelmesebbek közé tartoznak a magyar titkosrendőrség hozzáférhetővé tett archívumában. Az írónőnek is igen sok meglepetést tartogattak a vaskos iratok, időnként megdöbbenéssel, máskor megnyugvással olvasta őket, sok minden egész más megvilágításba került ezek által a gyerekkorából, szülei tettei, szavai, viselkedésük.
Hiába tudja az ember, h mik történtek Magyarországon, hiába tanulta, egészen más mindezt nem egy száraz történelem könyvben olvasni, vagy egy dokumentumfilmben látni, hanem egy család történetén keresztül szembesülni azzal, amit ezreknek, talán inkább millióknak kellett átélniük, ilyen vagy olyan formában.
Mártonék körül mindenki besúgó volt a gyerekek nevelőnőjétől kezdve a fogorvoson át a barátokig, volt akinek ők írták, mit adjon le az ÁVO-nak. Hihetetlen jelentés részleteket olvashatunk, abszolút banális semmiségekről, így még nagyobbat ütnek.
A Márton házaspár lett 1953-ra a hírek forrása, 1948-ban még 65 akkreditált külföldi tudósító dolgozott Magyarországon, 1953-ra már csak hárman maradtak, a házaspár és az, aki róluk jelentett az ÁVO-nak. A magyarok többsége tartott tőlük, mintha leprások lettek volna.
Persze egy kis provokációért sem mentek a szomszédba: feltűnő amerikai autóval jártak, rendszeresen bejártak az amerikai nagykövetségre (a munkájuk miatt), rajongtak mindenért, ami angol és hát igen, akkoriban több idegen nyelv kitűnő ismerete is már-már provokáció számba ment, a lányaik által viselt, amerikai diplomata gyerekek kinőtt ruháiról nem is beszélve.
Kati Marton kendőzetlen őszinteséggel ír mindenről a könyvben, ami nekem a legmeglepőbb volt, h még a szülei félrelépéséről is, ami olyan szempontból abszolút pozitívan csapódott le számomra, h egyébként már kezdtem azt gondolni, h a Márton házaspár egyszerűen tökéletes, de azért csak összeállt a kép, h ők is csak gyarló emberek.
Hosszas előkészületek után aztán a házaspár mindkét tagját letartóztatták, még a zárkatársak is jelentettek a börtönben töltött minden pillanatukról. Az anya, Márton Ilona ellen a vád: a tojás és a hús árának megtárgyalása amerikai diplomatákkal, Rákosi Magyarországán az ilyesmi hazaárulásnak számított, döbbenet.
Miután évek múlva kiengedték őket a börtönből, a lakásukban már minden az államé lett, de visszavásárolható volt – ma ez már felfoghatatlan, hihetetlen, ahogy a legtöbb könyvben leírt esemény is olyan, mintha egy remekül kitalált fikció lenne, gondosan megfontolva, mivel lehet minél nagyobb döbbenetet kiváltani, de ha az ember belegondol, h mindez nem kitaláció, hanem tény, annál döbbenetesebb hatást semmi nem vált ki.
1956-ban, frissen szabadultan, Márton ott volt a Parlament előtti vérfürdőnél, ő tudósította a The New York Times-ot és más külföldi napilapokat az eseményekről. Majd a forradalom leverése után Mindszentyvel együtt bujkáltak az Amerikai nagykövetségen, végül Ausztriába, majd az USÁ-ba emigráltak.
Ami számomra a sok borzalom és kegyetlenség mellett a legmegdöbbentőbb volt, h itthon nem is ismerjük ennek a házaspárnak a nevét, de az 50-es években valóban fontos emberek voltak, amit az akkori vezetés egyszerűen – annyi sok más dolog mellett – eltitkolt. Pl. az USA megtiltotta állampolgárainak, h Magyarországra utazzanak, az indok: a Márton házaspár letartóztatása, vagy 1957-ben Marton Endrét választott a Time az év emberének.
Az egész slusszpoénja még, h a végére kiderült, h az FBI is gyanúsnak találta őket, se az ÁVO, se az FBI nem bízott meg bennük. Már amikor az USÁ-ban éltek, akkor sem volt nyugtuk az ÁVÓ-tól, folyamatos megfigyelés alatt tartották és be akarták szervezni őket.
Ami kicsit meglepett, h Bart Dániel fordította magyarra a könyvet, valamiért végig azt gondoltam, h az írónő magyarul írta, vagy legalábbis saját maga fordította. A könyv tavaly, 2009-ben jelent meg az Egyesült Államokban, „ Az Enemies of the People annyira izgalmas, mint a legjobb kémtörténetek” – írta róla a The New York Times kritikusa.
Itthon 2010-ben adták ki, német és francia nyelvre is lefordítják, és szó van arról, hogy film készül belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése