Néhány éve olvastam először és nagy kedvenc lett, nem volt vitás, h el fogom még olvasni. Pár éve több, mint 12 órát késett a gépünk az imádott Stockholmból hazafelé, akkor fogadtam meg, h ezentúl könyv nélkül soha, még programokkal zsúfolt, városnézésekre sem, most ezt a könyvet szúrtam ki és vittem el a skandináv túrára;). A tempó most is feszített volt, estére, örültem, h végre vízszintesbe kerültem, olvasni már nem nagyon volt energiám, na de a reptéren…A 4 órás késés miatti 6 óra várakozás alatt volt időm elmélyedni Sóriék édes-bús történetében. A nyüzsgő forgatag és a fáradtság ellenére néhány perc után, megszűnt minden, maradt Bíró Kriszta története, hihetetlen pontossággal „megrajzolt” szereplői és kalandjaik.
Többször megesett már velem, h elolvastam valamit, ami tetszett, felkerült a kedvenceim közé, majd amikor néhány év múlva újra olvastam, kicsit csalódtam, túl nagyok voltak az elvárásaim. Most viszont nem ez történt, másodszorra is nagyon tetszett a Fiókregény.
A regény központi figurája Sóri Dina, aki nem mindennapi, nagyon érdekes figura. Az élete tragédiák sorozata, de a tehetség minden körülmények között utat tör magának, azt hiszem erről is szól a történet. Pillantást kínál a színház kulisszái mögé is, mivel az írónő maga is színésznő, feltételezem, h elég pontos képet rajzol erről a világról.
Emberi tragédiák játszódnak le a szemünk előtt, sehol az idill, a csöpögős boldogság, helyette naturális leírások, és a - gyakran szomorú - valóság ábrázolása.
Nagyon nehéz erről a könyvről írni, mert annyira magával ragadó a maga egyszerűségében és sallangmentességében, ez az a könyv, amiről nem olvasni kell, hanem el kell olvasni, amiről nem lehet írni….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése